Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Vázlatkép az utóbbi évek néhány drámájához
hez való bajtársias viszonyát az a megoldás is, ha Omár az önként vállalt kútvájás idejére teljes mértékben(l) a török rabok helyzetébe lett volna taszítva. Az epikának és lírának a darabban való eluralkodásáról már beszéltünk. Ami ebben a vonatkozásban a líra szerepét illeti, az — tekintettel arra, hogy verses romantikus mondái játékról van szó — önmagában még nem lenne kifogásolható. A hiba ott mutatkozik, ahol a líra a drámát, a drámai megoldást helyettesíti, pótolja. A líráról lévén szó, itt említjük meg azokat a lírai parafrázisokat, amelyekkel Omár és Fatime szerelmes párbeszédeiben találkoztunk. Az Énekek éneké-ből és Szenei Molnár Albert zsoltárjából kölcsönzött motívumokon kívül József Attila költői képei is felbukkannak itt, ugyancsak szemünkbe ötlik egy ismert mécslászlói sor — „vadócba rózsát oltok", — parafrázisa is. Nem tudjuk, hogy miért volt ezekre a parafrázisokra szükség! ES Egri 1958-ban írt drámáját, a Virágzik a hárs-at a Közös út párdarabjának, folytatásának tekinthetjük. Ehhez a drámához az író ismét az átalakuló falu világából merítette a témáját. A Virágzik a hárs-ban egy jelentős lépéssel tovább vagyunk már annál a helyzetnél, amelyet a Közös út-ban éltünk át. A földműves szövetkezet már túljutott az alakulás nehézségein, s most arra van szüksége, hogy fiatal s köztük technikailag képzett káderekkel erősödjön. Egri a szocializálódó falunak ezt a máig aktuális problémáját egy család életén keresztül mutatta be. A dráma céljára kiválasztott Horvát családban jól össze tudta sűríteni azokat az élet- és sorsmozzanatokat, s az egymást felváltó nemzedékek között megnyilvánuló magatartási és szemléleti különbségeket, melyek konfliktusteremtő módon hatnak ki a felvetett problémának és általában a falu fejlődésének az alakulására. A dráma fő konfliktusa az öreg Horvát Gáspár és két gyereke, Imre és Rózsika között játszódik le. Horvát Gáspár a földet szerető és ismerő, gondolkodó öreg paraszt, aki talán már — a „saját“-hoz való ragaszkodás és az önfejű szövetkezeti elnök sértő heveskedése és jogtalan fölényeskedése ellenére is — megtalálta volna a szövetkezethez való utat, ha nem fájna neki csillapíthatatlanul fia földhöz való hűtlensége. Ez a hűtlenség váltja ki Horvát- ból a legnagyobb ellenállást, és mélyíti, növeszti szívében a keserűséget. Apának és fiúnak az ellentéte aztán egy heves összecsapásban robban ki akkor, amikor Imre bejelenti, hogy feleségül kívánja venni a megesett Marit. A felbőszült öreg Horvát kiutasítja fiát a házából. Az igazságtalan tett Rózsikét is összeütközésbe sodorja az apjával s ő is elhagyja a szülői házat. Az öreg Hor- vátot testileg-lelkileg összetöri családja széthullása. Az életét értelmetlennek érezve már- már magába roskad, mikor lánya végleges hazatérése, majd a kis unokával érkező Imre engesztelő és engesztelődött látogatása visszatéríti őt az életbe. Betegen is úgy érzi, hogy „neki még nem szabad meghalnia, mert még nagyon sok dolga van Itt ezen a világon“. Az önmagával és családjával megbékélt Horvát belép a szövetkezetbe. Imre tovább is a gyárban marad. Rózsi szerelme viszont visszahódítja a falunak és a szövetkezetnek a sokáig állhatatlannak mutatkozott s a városi élet komfortjából és kellemességeitől már-már elcsábult Zsigát. „Virágzik a hárs“ drámai történetének jól átgondolt felépítése, a cselekmény ügyes bonyolítása és a konfliktusok társadalmilag és lélektanilag természetesen ható kibontása mind azt mutatja, hogy Egri otthonosabban mozog már a falusi környezetben is, és meg tudja teremteni a Közös út-ban hiányolt paraszti atmoszférát. A darab elolvasása után ennek ellenére marad bennünk valami hiányérzet, illetve éppen a hiányérzettel ellentétes túl- telítettségi érzés. Nem arról van szó, hogy Egri drámai megoldásai erőltetettek, mesterkéltek lennének, hanem arról, hogy a cselekmény ívelése-esése s a konfliktusok kibontakozása — a valóságos élet görcsös mozgásával ellentétben — túlságos gördülékenységgel megy végbe. Ez a gördülékenység elejétől végig — a pillanatnyi tartalom gondolati és érzelmi töltésétől függetlenül — idilli jelleget ad a darabnak. Érezzük és sejtjük az idillt akkor is, amikor a leghevesebb összecsapásoknak vagyunk a tanúi. Mivel magyarázható mindez? Elsősorban azzal a priorisztikusan buzgó magatartással, amellyel a Virágzik a hárs szerzője a felvetett társadalmi problémát vonzó, példamutató módon akarja szolgálni, megoldani. Másodsorban a paraszti témához és környezethez képest túlságosan csiszolt, választékos nyelvvel és stílussal. A szóbanforgó, illúziónkat csökkentő utóérzés kialakításához hozzájárul még az egyes jeleneteknek — főleg Rózsika és Zsiga jeleneteinek — népszínművekre emlékeztető beállítása is. H Egri legújabb drámája a Szarkafészek címen ez évben bemutatott vígjáték. A vígjáték műfajával az író már a Szarkafészek előtt is megpróbálkozott. Első kísérlete az ötvenes évek első felében írt és bemutatott Pünkösdi királyság volt. A Szarkafészek ennél jóval színvonalasabb darabnak számít ugyan, de ez sem sikerült úgy, ahogy azt vígjátékszegény drámaírásunkban egyszer végre már szeretnénk. Üj vígjátékában a szerző a szocialista vagyonnak, köztulajdonnak sajnos még mindig eléggé elharapódzott dézsmálását pellengérezi ki. A Szarkafészek elnevezést az egyik szereplő 544
