Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Vázlatkép az utóbbi évek néhány drámájához

használja találóan Paska Károly gyárimunkás házára. A Ház azért szarkafészek, mert a házigazda szarka: apró-cseprő dolgokat ugyan, de rendszeresen csen a munkahelyéről. Fia, a szocialista brigádban dolgozó Iván szégyenli apja rossz természetét, össze is zördül az apjával, és a gyár legényszállójába költözik. Itt sem hagyta őt nyugodni a dolog. Sokat tépelődik, gyötrődik, míg végül brigádtársainak és szerelmesének a segítségével és közreműködésével egy fondorlatos, de pozitív csel útján rádöbbenti apját a múltjához és munkásmivoltjához méltatlan szenvedélyének erkölcstelenségére és veszélyére.

Ennyi lenne dióhéjban a Szarkafészek témája. Ez a tetszetős téma egyformán alkalmas arra, hogy avatott író kezén középfajta dráma vagy vígjáték formálódjon belőle. Amint tudjuk, Egri a második megoldást, a vígjátéki formát választotta.

A Szarkafészekhez hasonló felépítésű vígjátékokban a központi motívum szerepét tradicionálisan az a bizonyos fondorlatos, de pozitív csel játssza. Ez a darab motorja, a bonyodalom kifejlesztője és megoldója, a komikum fő forrása, és a műfaji jelleg meghatározója.

Nos, Egri merész és szellemes vígjátéki cselt konstruált ugyan, de elkövette azt a hibát, hogy a darab műfaji jellegét nem alkalmazta hozzá. Az általa kigondolt csel — a szülői házba visszatérő Iván apja előtt nagystílű tolvajnak játssza meg magát, de- tektívnek álcázott barátai pedig halálra rettentik a saját lopásáért szorongó és fia züllésén kétségbeeső családfőt — feltétlenül a szélsőséges vígjátéknak, a bohózatnak a stílusát és eszközeit kívánta volna meg. Egri bohózat helyett azonban olyan egyenetlen stílusú vígjátékot ír, amelybe olykor-olykor belekeverednek még a középfajú dráma komoly hangjai is.

Azért is bosszantónak érezzük ezt a műfaji melléfogást, mert a, Szarkafészek legtöbb alakjában gazdagon adva vannak a bohózathoz szükséges jellemvonások. Hájek és Hájekné született bohózati negatív alakok. Jól beillene a bohózatba Paskáné párna- és nipp-fetisiz- musa és a főszereplő Paska — jellemkomikumként ábrázolható ■— megrögzött, ötperces drukkokkal átélt apró tolvajkodása is. A pozitív csel végrehajtóiról nem is beszélünk, hisz ezek a Szarkafészek egyes jeleneteiben szükségképpen bohózati szerepet játszottak.

II.

Dávid Teréz második pedagógiai drámája

Dávid Teréz Fekete bárány című darabja és a Dódi között ugyanolyan kapcsolat van, mint Egri Közös útja és Virágzik a hárs-a között. A Fekete bárány mintegy párdarabja folytatása a Dodinak.

Ebben a művében az írónő egy olyan kislány sorsát állítja elénk, aki a feldúlt családi fészekből az utcára hullott. Apja új családot alapított, s az anyjánál maradt lányka iránti kötelezettségét nagyrészt csak a törvényes eltartás mértékéig teljesítette. A kislány az érte egyébként önfeláldozóan dolgozó anyjának is útjában áll, mert szaporítja a gondjait s nehezíti új férjhezmenési esélyeit. Ilyen körülmények között fekete bárányként magára hagyatva rossz barátok, huligánok hatása alá kerül és a züllés útjára jut. A hozzátartozók csak akkor döbbennek rá az elmulasztott felelősségükre, amikor már későn van: a 17 éves kislány tragikus módon elpusztult.

Dávid Teréz a Fekete bárány-nyal olyan témához nyúlt, amelynek nálunk — az aggasztóan magas válási arányszámot tekintve — égető aktualitása van. A Dodihoz hasonlóan kitűnő pedagógiai érzékkel bontja ki ezt a témát is és a darabjával a legnemesebb értelemben vett népnevelést, felelősségre döbbentő prevenciót gyakorol. A felvetett kérdés súlyosságát azzal is aláhúzza, hogy a drámához megkonstruált konkrét esetet egy társadalmilag rendkívül megbecsült élmunkás családjában játsszatja el.

Sajnos, a darab dramaturgiai színvonala érezhetően alatta marad a pedagógiainak. Ez a két szempont az első pedagógiai drámában, a Dodiban nagyobb összhangban volt egymással.

Nézzük meg, mik a Fekete bárány legkirívóbb dramaturgiai hibái:

1. A cselekménybonyolítás helyenkénti mesterkéltsége és felesleges komplikáltsága.

Hol mutatkozik meg ez a legjellemzőbben?

A teherbeesett Boriska tragikus halálának — drámai szempontból — feíesleges hátráltatásában, majd erőltetetten ható megoldásában. Még az, hogy Boriskától akarata ellenére elvétetik a maqzatát: drámailag helyes és a feszültséget fokozó megoldás. De a kudarcot vallott nagyapai őrizet beállítására már nem lett volna szükség. Ez teljesen funkciótlanul, felesleges epikumként hat.

2. A jellemzés hézagossága.

Elsősorban a főhős jelleme nincs meggyőző módon és kellő árnyaltsággal megformálva. A Dódi-ban szerepeltetett Maritta — akit Boriska előképéül tekinthetünk — a maga pla- tónikus romlottságában sokkal élőbb, illetve hitelesebb alak. Boriska jellemének ellentmondásai, ingadozásai lélektanilag nincsenek kellőképpen alátámasztva. Itt főleg a Boksay545