Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Vázlatkép az utóbbi évek néhány drámájához

Turczel Lajos: vázlatkép az utóbbi évek néhány drámájához Egri Viktor három drámája

I

figyelő

Az 1957-ben írt Örök láng második verses drámája Egrinek. Ebben a művében a tren- cséni várhoz, illetve a trencséni vár kútjához fűzördő közismert romantikus mondái történetet dolgozta fel. Az Örök láng-gal a drámaírónak kettős célja volt: korhűen megeleveníteni a színpadon egy romantikus történeti mondát és ezen keresztül — s ez a fő cél — megmutatni az emberhez méltó igaz szerelemnek a nagyságát és szépségét és a munkának lélekformáló erejét. A kettős célt nagyrészben csak a drámán kívüli eszközökkel sikerült elérni: a mondái történet epikus jellegű képekben bomlik ki előttünk, a szerelemnek és a munkának az apoteózisét pedig a líra szolgáltatja. Egri a darab végén kísérletet tesz arra, hogy az eddig gyengén megnyilvánuló drámaiságot egy feszültséggel teljes záróképpel kompenzálja. A kísérlete azonban nem sikerül, mert sem Anikó önfeláldozó halála, illetve Omár iránti szerelme, sem Zápolya hirtelen megőrülése szerintem nincs kellőképpen motiválva, lélektanilag alátámasztva.

A mondottak után persze helytelen lenne azt gondolni, hogy az Örök láng témájául szolgáló mondái történetben nincsenek a drámához szükséges konfliktusok. Vannak, és ezeket Egri a drámai tervében jól számba is vette, sőt ki is bővítette. A* hiba abban van, hogy drámailag nem állította be és nem mélyítette el kellőképpen ezeket a konfliktusokat. Elsősorban nem aknázta ki azt az egyébként helyesen központba állított konfliktust, amely a főszereplő Omár lelkében játszódik le. Ez a büszke feudális török úr rabszolgának való megalázó munkára kényszerül. Az alantas munka végzése által érzett megalázottságának és szerelmének a küzdelméből összehasonlíthatatlanul több és hatásosabb feszültséget, drámaiságot kellett volna kibontani az írónak. Az Örök láng-ból, illetve Omár lelki átfejlő- déséből ezek a feszültségek hiányzanak: a

színre lépő Omár és a fogadalmát győztesen teljesítő Omár között — drámai értelemben — kevés a különbség. A különbséget csak a darabon eluralkodó epika és líra mondja, de nem a drámai alak érezteti. Azt is mondhatjuk, hogy az örök láng Omárja inkább tekinthető előre megadott tulajdonságokkal rendel1 Részlet a magyar szekció dramaturgiai szemináriumán „A csehszlovákiai magyar drámairodalom helyzete“ címen tartott előadásból

kező eposzi alaknak, mint fejlődő drámai hősnek.

Bosszantó, hogy Egri a konfliktusokat jól érezte és jól vázolta fel a drámában, de az elmélyítésükkel, drámai hitelesítésükkel nagyobb részben adós maradt. A már elemzett fő konfliktuson kívül vonatkozik ez a Zápolya és Fatime, a Zápolya és Omár, a Zápolya és felesége közti konfliktusokra is. Ezek közül aránylag még a Zápolya és Fatime közti konfliktus van a leghitelesebben kibontva. Főleg Fatime szempontjából, akinek az alakja az akkori török nő helyzetének és gondolkodásának megfelelően passzív. A Zápolya és felesége közti konfliktus viszont nincs kellőképpen kihasználva, pedig ennek a darabban jelentős szerepe van. Hedvig asszony éber féltékenysége menti meg Fatimét attól, hogy Zápolya prédájául essen. Ugyancsak ez a féltékenység teszi lehetővé Omár számára azt, hogy a győzelme teljes értékű lehessen. Magának Hedvig asszonynak az alakja azonban csak vázlatosan van megformálva és drámai- iag fontos tulajdonsága, féltékenysége nincs megfelelően motiválva. Az első képben tett egyik kijelentéséből és a zárójelenetben való viselkedéséből kiérezzük ugyan azt, hogy féltékenységének mozgatója elsősorban nem a szerelmi érzés, hanem a büszkeség, — hiányos jellemrajza azonban nem tudja számunkra teljesen meggyőzővé, természetessé tenni azt, amit a darab végén tesz: a férjétől való teljes elfordulást. Ha Hedvig nagyon vázlatosan megrajzolt jellemképét tanulmányozzuk, akkor megint csak az az érzésünk, hogy az író ennek az alaknak a jellemét és szerepét a drámai tervében jól elgondolta, de elgondolását a kész drámában nem valósította meg.

Ami az Örök láng jobbágyszereplőit, Mihályt és Tamást illeti, az ő beállításuk és idillikus megformálásuk — tekintettel arra, hogy mondái játékról van szó — sikérültnek mondható. Szereplésük feltétlenül fontos ahhoz, hogy Omárnak a munka által történő lelki átfejlő- dése végbemehessen. Persze ez a lelki átfejlő- dés — mint már azt fentebb is láttuk — nincs kellő drámaísággal megoldva. Megmutatkozik ez Omárnak és a két legénynek elejétől harmonikus viszonyában is. Itt feltétlenül differenciálni kellett volna és éreztetni azt a megvetést, amelyet a feudális török ifjú eleinte nemcsak a fizikai munkával, hanem a munka végzőivel szemben is kellett, hogy érezzen. Ugyancsak hitelesebbé tette volna Omár fejlődését és a jobbágylegények543