Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - Bárczy István: Lehunyom két szemem - Batta György: Kardvirág - Kmeczko Mihály: A szél

Bárczy István

Kmeczko Mihály

lehúnyom két szemein

Én most lehúnyom két szemem, sajgó emlékek sziluettjei ernyedten átölelnek, és ábránd-csikók nyargalnak körül, árnyakból szövődnek terhes-lomha csendek.

Vibráló lámpám fénynyalábjai

egy-egy kopott múlt-selymet gömbölyítnek.

Már hallom a csermely csobogását, a rétillatot is, a nyárillatot is érzem, és égig suhant az ének . . .

Kék volt az ég — veronika-szemed pajkos csillanása: ne hidd, hogy hiába volt virág, fénynyaláb, az ábránd csikók most, most felnyerítnek: kék veronikák . . . kék veronikák . ..

Batta György

kardvirág

Vittem az utcán a kardvirágot.

Egy asszony mondta: de szép színe van!

Egy anya magyarázta fiának, aki kérdezte, mi az a szép-piros: kardvirág, fiam.

Öregek is nézték: s bólintottak a szívükkel: csodás virág ...!

És közben korommal, füsttel viaskodott a hárs patyolatsága,

bódító virág-illatok hangtalan nagy csatát vívtak az út mellett, ellenfelük a benzinpára, egy szegfű hörgött szinte, le ne hulljon szirma, a koporsójába (csillogó koporsó, a neve? váza) a rétre gondolt még, a fűre, madarakra, fára.

Vittem az utcán a kardvirágot,

hogy Katinak adjam, mert a „Papírhajó“-ban

róla és e virágról szóltam.

Egy asszony mondta: de szép szine van!

Egy anya magyarázta a fiának, aki kérdezte, mi az a szép-piros: kardvirág, fiam.

Öregek is nézték, s bólintottak a szívükkel: csodás virág ...!

Csak a kardvirág hallgatott, és szép-piros színe egyre kopott.

a szél

Szörnyű sziszegéssel szalad,

rohan,

süvít,

sipít,

szaggat szerte-szét minden útjába esőt,

— mint feldühödött vadállat szerencsétlen áldozatát —

a szél...

Zugot kotor, s gomolyt sodor koszos porból fodros folyóként; havat kavar, szavat hadar:

— az úr ó!

— a hatalmonlevö: a szél...

488