Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - S. Pál József: Versek
városom Világosságot ad ablakod, Fölötted ég boltja ível, Most láthatod: Felednek nálunk, szívem. Ki tud: forgó, vad táncba száll, Másként a vér túl resten lejt, Lám, szívem, lám, Nálunk mindenki felejt. A fej komor, és bús a táj, A szem előtt sötét köd iü. Lám, szívem, lám, Csak felejtés köröskörül. 1962. január karikák A hold s a csilagok A város fölé nem hoztak fiQiyt eleget. S járda felett a villanylámpa Árnyból fekete karikát tereget. Az éj sötét, Szenvedélyét vérünkbe önti át, Az éj sötét, S szemünk alá rajzol fekete karikát. 1962. január éjjeli dal Mondd, mikor pirkad az a reggel, amelyen könnyen ébredek? Mondd, mikor száll le az az alkony, amely majd vígan eltemet? Ne félj! Nem sírok. Eveken át be sok álmot láttam pedig, és hittem is szép ámlaimnak, és mégsem sírtam évekig. És újban hittem, mikor láttam, hogy egy-egy álom messze hagy, de álmaimnak legszebb álma te voltál — s a végső te vagy. 1962. február S. Pál József Kiss Sándor metszete 469
