Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Hajdú András: Falusi képeslapok
Hallgatása nyomán vérszemet kapott az asszony. — Tegnap, hogy ezt a gazt vetettem eléje, szégyenletemben lesütöttem a szemem. Fájt, hogy csak lencseszárat adhattam neki. Nagyon lelkes állat az ... Csakhát a háztájiból képtelenség kitartani... Jobb lesz neki is ... Többet nem vitáztak ezen. Másnap az elnök az egyik gulyással eljött a tehénért. Jakab Mátyás cifrán íogadta őket. — Nincs nektek istenetek... Ha volna, most nem arra néznétek, hogy az asszony meg van veszekedve a pénzért... Itt hagyjátok a tehenet... Az elnök mosolygott. Jakab Mátyás meg dühösen rágyújtott a pipára. A gulyás kivezette a tehenet az udvarra. Az elnök körüljárta, megveregette az állat farát, majd táskájából elővett valamilyen papírt. A táskát karjára fektette, arra a papírt és írt. A tehén meg hátulról megdöfte. Előrebukott az elnök. Táskájának csücske meg kiütötte a pipát Jakab Mátyás foga közül. Diribdarabokra tört az egyik fele. Felvette az épen maradott féldarabot, illesztgette a kezében. Jó volt, csak a kürtője törött szét. Hátratolta fején a kalapot. Az ég felé sandított. — Már most szipákolj belőle te úristen, én nem vagyok hozzá elég furfangos! Földhöz vágta a pipa ép darabját is. Meg is taposta, mondván: — Még a pipám is szúrta a szemét! Az asszony békíteni kezdte. — Ügyis elfogyott a dohányod! Az elnök jót kacagott. Magán is, hogy megdöfte a tehén, meg az öregen is. Jakab Mátyás bosszúsan nézett rájuk. Meg szipog atta a pipaszárat. — Elfogyott — dörmögte — hát elfogyott, de elkívánta a pipámat, mint ez a hitvány táskás paraszt a tehenemet... Kikapta a szárat és odahajította az elnökhöz. — Te meq vidd a szárát! Az a magasságos elvitte a pipát... te meg vidd a szárát! Vidd! így történt. Azóta Jakab Mátyás nem jár a templomba, de nem fogadja ám az elnök köszönését sem. Haragtartó ember. A szerelem sötét verem Vasárnap délutánonként a falun végig sétálnak a lányok. Hagyományosan előírt séta ez. Előfordul, hogy némelyik a városba megy tanulni, és ha vasárnapozni hazajön, hát elmarad a sétáról. A többiek azonban rendszeres vasárnapi sétálók. Hisz lányok, akik várnak, fáradhatatlanul várnak arra, hogy férjhezmenjenek. Addig azonban minden vasárnap sétálnak. Marika például huszonötéves, beletörődött már sorsába, de mégis csak vár még valakire. Ideje apró gondok között múlik. Életének nagy eseményei a bálok, ahol egyszer-kétszer még meg táncoltatják, a műkedvelő színielőadások, melyekben már vénasszonyszerepeket játszik, meg a séták, a vasárnapi séták. Misi is egy ilyen vasárnapi sétán látta meg őt először. Misi, aki alig két hónapja került a gépállomásra. Még nem nagyon ismeri falunk élettörvényeit, szokásait. Meglátta Marikát és megkérdezte pajtásaitól: — Ki ez a lány? A legények összenéztek. Rávették, hogy ismerkedjen meg Marikával. Mindenfélével telebeszélték a fejét. Misi gyáva volt. Amikor rábeszélték, még azt is megtette, hogy kellő magyarázat és betanítás után kimondta a lány előtt a sokat jelentő szavakat: — Marika én szerelmes vagyok. Misi gyáva volt. A tizenkilenc éves férfiak gyávasága mondatta ki vele ezeket a szavakat. Nem akart a pajtásoknak csalódást okozni. A legények nevettek rajta.
