Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Hajdú András: Falusi képeslapok
Hajdú András falusi képeslapok A mi falunk tökéletesen megfelel annak az elképzelésnek, amelyet általában a falucskákról alkotnak maguknak az emberek. Van itt templom, folyó, gépállomás és szövetkezet. A falu társadalmi életének több megnyilvánulási helye van: a községháza, művelődési ház, iskola, kocsma, templom, a szövetkezeti iroda, az utca, a libalegelő és a pincék. A községháza az éjfélbe nyúló gyűlések és viták színhelye. A művelődési házban szokták a mozielőadásokat, a műkedvelő színjátszókat, a nagygyűléseket végignézni, illetve végighallgatni az emberek; különben még biliárdasztalt is lehet benne találni, meg egy könyvtárat, melynek sajnos, még mindig kevés a látogatója. Az iskola a tudás és a nevelés szentélye. Szép, modern épület. A kocsma annál ósdibb, szinte romos — de szívesen látogatják. Templomunknak szépen szóló harangja van, de papja nincs, mióta az öreg esperes meghalt. Néha azért előkerült egy-egy misszióspap, olyankor belátogatnak a templomba is az emberek, főleg az öregebbek. A szövetkezeti iroda leírására külön fejezetet kellene szentelni. Viták, megbékélések, fizetések, levonások, panaszok és vádaskodások, egyszóval: sok-sok esemény színhelye. Akárcsak az utca, ahol találkoznak az emberek egymással, vagy éppen kikerülik egymást, ahol pletykázni is lehet, vagy éppen kipróbálni a szomszéd új motorkerékpárját, természetesen legalább hetvenkilométeres óránkénti sebességgel, ennek következménye a fröccsenő sár és szállongó porfelhő. A libalegelő romantikus hely, rendszerint tele van hancúrozó gyermekekkel, míg a libák valahol a kárban legelnek. A pincék borlerakodó helyek, de azért sok egyéb is megesik ottan, csakhogy én most nem a falu botránykrónikáját írom, tehát kötelességem a hallgatás. Illenék azonban ilyen hosszú bevezetés után szólni azokról az emberekről is, akik falunkat lakják. Balla bácsi, az asszony, meg a folyó Gacsos Baliának nevezik, bár ő inkább Haragos Baliának szereti hivatni magát. Bénult lába miatt még katonának se vették be. Végül is suszterségre adta fejét. Műhelyét az ablakhoz közel rendezte be. Onnan nézegette, hogyan foglalja el a folyót a tavasz. A jégtáblák repedeznek és elúsznak, a parton szemlátomást olvad a hó és alóla friss fű kukucskál. Magányosságot sohasem érzett, neki elég volt a tavaszból annyi, amit az ablakból látott és megelégedett a tudattal: virághegyi szőlőcskéjét suszterségével szerezte. Történt, hogy beállított hozzá Borcsa néne. 463
