Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Ivan Skála: Társadalmunk és az irodalom feladatai
Társadalmunk és az irodalom feladatai Iván Skála a Csehszlovákiai írók Szövetségének első titkára A Csehszlovákiai írók Szövetségének Központi Bizottsága szeptember 26-án Prágában ülést tartott, amelyen megvitatta a CSKP Központi Bizottságának Szocialista társadalmunk további fejlődéséről szóló dokumentumát, valamint a III. csehszlovákiai írókongresszus előkészületeit. A plenáris ülésen Ivan Skála, az írószövetség első titkára mondott bevezető beszámolót, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Ivan Skála bevezetőben rámutatott korunk nagy ellentmondásaira, amelyek egyfelől a műszaki haladás eredményei, másfelől százmilliós tömegek állandó nyomora és nélkülözései között, az egyik oldalon a világuralomra és háborúra, a másik oldalon a társadalom fejlesztésére, a békés együttélésre törekvő erők között fennállnak. E dilemma elől menekülni nem lehet, hiába altatja magát sok ember illúziókkal, passzivitásával csak elodázza és megnehezíti az ellentétek mielőbbi pozitív megoldását. Ez az ellentmondás az egyes embereken belül is megtalálható, egyéniségük ellentétes tulajdonságainak összecsapásaként. Mi, akik hiszünk ennek az ellentétnek a pozitív megoldásában, pártunk központi bizottságával együtt igyekszünk előbbre mozdítani — a dokumentum kapcsán — a további fejlődést, számba vesszük a célkitűzéseket, irányzatokat, elveket és eszközöket, amelyek révén hozzá akarunk járulni korunk dilemmájának pozitív értelmű megoldásához. Ezért tartsuk szem előtt célkitűzéseink nagyságát, hogy hiánytalanul megértsük az írói munka jelentőségét és nagyságát a mai életben. Ivan Skála hangsúlyozta, hogy a múlthoz képest megváltoztak az írói munka feltételei, az író ma már nem küzd magányosan az igaz életért, az igaz világért. Nem kell egyénileg és egyénieskedve megoldani problémáit: óriási harcos emberi és pártos közösség része lett. Erős, szervezet és céltudatos történelmi erő nőtt fel, amely valóra váltja az egész emberiség eszményeit. Az író általános emberi eszményeiért nem harcol többé a társadalom ellen, hanem küzdelmét a társasdalom élcsapatának, a kommunista pártnak oldalán vívja meg. Ez teszi lehetővé alkotásának mindent felölelő, széleskörű konceptusát, amely nélkül nagy mú nem születhetik. Ez védi meg egyes korlátolt emberek vulgáris elképzelései ellen. Az a becsvágy fútsön, hogy nagy eszmei szárnyalásű, nagy kommunista koncepciójú műveket alkosson. Éppen ezt várja az íróktól a párt, amely nem írja elő sem a megírandó témákat, sem feldolgozásuk mikéntjét. Mindez megkívánja, hogy az író a kor magaslatán álljon, feladatainak és távlatainak magaslatán, ismerje az életet, kellő gondolati mélységgel lássa a problémákat, alkotó módon alkalmazza a marxizmust. Csakis így harcolhat műveivel pozitív célokért, küzdhet a fatalizmus és a maradiság ellen. Csakis így írhat merészen látszólag érinthetetlen dolgokról is. Ivan Skála a továbbiakban az irodalom gondolati, bölcseleti színvonalával foglalkozott, s hangsúlyozta, hogy e tekintetben nem lehetünk elégedettek. Az iró egyfelől nem fogja fel az egyes folyamatok és jelenségek értelmét, ami az ábrázolás szaggatottságára, hamis általánosításokra vezet. Ez aztán másfelől néha elkedvetleníti az írót, azt a benyomást, néha csak kényelmes mentegetőzést szüli, hogy bizonyos dolgokról nem lehet, nem kívánatos, vagy legalábbis kockázatos írni. Mindkét magatartás árt az irodalomnak, árt az életben teljesített funkciójának: árt társadalmunknak. Nézetem szerint, hangsúlyozta Ivan Skála, az irodalom fő feladata abban áll, hogy összegezze az ember valamennyi elemi erőit, gazdagítsa és fejlessze az egyre előbbre törekvő életet, elősegítse, hatványozza az emberek pozitív életes aktivitását, hozzájáruljon az erkölcsi normák kialakításához, a kommunizmus társadalmi és erkölcsi eszméinek szellemében hasson az olvosóra, résztvegyen a fejlett szocialista ember formálásában. De mindez azt jelenti, hogy javítani kell megismerésünk értékén. Ez azt jelenti, hogy az empirizmus ellenében marxista filozófiával kell felfegyverkeznünk. Ügy vélem, irodalmunk egyik idült betegsége éppen a bölcseletileg meg nem alapozott 449
