Irodalmi Szemle, 1962

1962/4 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Egy merész költői indulás mérlege

A benyomások, amelyeket e nagy koncep­ciójú, széles ölelésű alkotások keltenek ben­nünk, vegyesek. Bebizonyosodik ugyan előt­tünk, hogy nem mindennapi tehetséggel állunk szemben, de azt is látjuk, hogy ez a tehetség még teljes forrásban, forrongásban van, és a vitathatatlan értékek, meglepő vívmányok szomszédságában bőséges selejtet is termel. Azok a negatívumok, gondolati és kifejezési fogyatékosságok, amelyekre fentebb rámutat­tunk, itt is lépten-nyomon megmutatkoznak. Az életérzést kifejező versek közül a Nap­ének, fogyatékosságai ellenére is, lenyűgöz, felkavar és magával ragad. Ebben a többszáz sorból álló, négy nagy szerkezeti egységből összetevődő és a kötetben külön ciklust alkotó monumentális rapszódiában Cselényi fel tudja tárni a mai ember életérzésének, világhoz vi­szonyulásának filozófiai és érzelmi komponen­seit. Kiérezzük ebből a versből a tudás soha nem látott csúcsaira érkezett és az „eddig tiltott mindenség“ titkait nyitogató emberiség tragikus dillemáját: a földi paradicsom meg­valósításának vagy a teljes pusztulásnak egy­formán reális lehetőségét. A Nap-ének szerkezeti magvát az antológiá­ból áthozott és eszmeileg sikeresen átépített, harmonikussá vált Bordal képezi. A Bordal és az egész Nap-ének azt a hitet sugározza, hogy az emberiség irtózatos erőfeszítései, az embernek az anyaggal és saját gonosz hajla­maival szemben megvívott harcai és győzelmei nem lehetnek hiábavalók. Kain botjának nem szabad lezuhannia, lecsapnia, az atomnak nem szabad világpusztításra fellobbania! Lesz még egyszer ünnep a világon! A fogyatékosságok ellenére is nagy örömet éreztünk a Nap-ének olvasásakor. íme, egy fiatal szlovákiai magyar poéta, aki a „Gon­dolatok a könyvtárban“ és a „Véncigány“ gi­gászi Vörösmartyjának a nyomába mer lépni, és alkalmi ötletek elcsicsergése helyett az emberiség s a kor legnagyobb kérdéseihez nyúl. Bravó, Cselényi! Az életérzést elsődlegesen kifejező másik három vers közül a Kárhozott nemzedék és a Legenda az ifjúság vizéről úgynevezett nem­zedék-versek. (A „Legenda . ..“ egyúttal költői önarckép, fejlődéskép is.) Egy mozgalmas vi­lágba beleszületett korosztály útkereső szen­vedélye kavarog bennük. Az Énekek éneke a Nap-ének szelídített formájú változata. Mind­három vers megérdemelné az önálló elemzést is... A kötet szerelmi témájú versei között a Virág Anná-t és a Csallóköz virág-át külön hely illeti meg. Ezek a lírai-epikai költemé­nyek modern lírai balladáknak tekinthetők. Merész kompozíciójú, de nem egyenletes szín­vonalú alkotások. Az érzelmi túlfűtöttség he- lyenkint naturalizmusba vagy érzelgősségbe csap át bennük. Ezekkel a költeményekkel is érdemes lenne behatóbban foglalkozni. . . Mivel zárjuk le a Keselylábú csikókorom ismertetését, elemzését? A sok élénk benyo­más után nem akarnánk szentenciózusak lenni. Inkább azokról a változatos érzésekről szó­lunk, amelyek a- kötet lapozgatása közben hullámzottak át rajtuk. Az örvendezés és a meglepődés olykor-olykor a kételkedéssel és csalódottsággal cserélődött. Most a negyven vers elolvasása után a öröm és reménykedés érzése a legerősebb bennünk. Hiszünk, hinni akarunk ennek a nagy tehetséggel kecsegtető fiatal költőnek. Bízzunk abban, hogy most tapasztalt nagy erejű forrása, erjedése után tiszta és nemes bort önt majd a poharunkba. Turczel Lajos 444

Next

/
Thumbnails
Contents