Irodalmi Szemle, 1962
1962/4 - Fábry Zoltán: Európa elrablása
B. Mehne a Kruppok történetét írta meg; „Miért háború?“ címmel Hans Bauer adta fel a lelkiismeret-mozgató kérdést, R. Ingrim Ausztria elrablásáról írt, és F. Trubert Európa Csehszlovákia-szégyenéről. Itt jelentek meg Konrad Heiden Hitlert meztelenítő könyvei, H. v. Gerlach életemlékezései, Heinrich Mann antifasiszta esszéinek második gyűjteménye; „Es kommt dér Tag“, és Singer-Burger Os- sietzky-breviáriuma. Alfred Polgár utolsó és Eugen Gürsten első műve ugyancsak itt jelent meg. Szépirodalmi művek: Ludwig Renn szabadulás utáni első könyve: „Nagy változások előtt“; 1934-ben Solohov: „Üj barázdát szánt az eke“; F. C. Weiskopf, Walter Mehring, Silone és Th. v. Brentano regényei, Ferdinand Bruckner antifasiszta drámája: „A fajok“ és Friedrich Wolff Mamlock professzora. Egy kiadóvállalat, mint a legnemesebb értelemben vett kor- és irodalomtörténet! Végül: Thomas Mann folyóiratának a „Mass und Wert“-nek ugyancsak Dr. Oprecht volt a kiadója! És itt jelent meg „Levélváltás“ címen a világirodalom tíz oldalas remeke, legtömörebb prózája. Az a levél, melyet Thomas Mann intézett a bonni egyetem rektorához, amikor ez — hitleri parancsra — a díszdoktorátus elvételéről értesítette. A világirodalom e legfölényesebb és legszomorúbb írása: a felháborodásnak és mértéktartásnak, a distanciának és szívre- ölelésnek mesteri ötvözete. E levél, e német „Hassliebe“ utolsó sorai így hangzottak: „A mi sivárrá vált hazánkat, mellyel oly csúnyán visszaéltek, segítse Isten, hogy békét kössön a világgal és önmagával“. Békét! Békét, német békét és nem háborút, német háborút! Békét önmagával és így a világgal. És nem világháborút önmagáért! Világbéke nincs német béke nélkül; világháború nincs német háború nélkül! Ha az Europa-Verlag summáját akarjuk meghúzni, akkor azt Thomas Mann soraival és igazolódott tanulságával kell hitelesíteni. Ma Schlamm hitelesíthetné ugyanazt? Innen mesz- sziről, e behavazott kis faluból nem tudom ellenőrizni, hogy tényleg az Oprecht-féle Europa-Verlagről van-e szó. Szeretném, ha nem így lenne. Ellenkező esetben az Europa- Verlag Schlammal és Schlammban együttesen ijeszti elénk azt a rettenetes „fertőzést, azt a szellemi süllyedést, melyet annak idején — mint elkövetkező bizonyosságot — maga Os- sietzky és Schlamm vázolt elénk. Ha a Schlamm-könyv Europa-Verlagja azonos a tegnapival, akkor erre nincs mentség. Schlamm, aki kimondotta önmaga felett az ítéletet, automatikusan önmagával, szellem-nyomorultságá- val egyenlít mindent és mindenkit, aki hozzáér. Schlamm e nyugati imperializmus szószólója, mint korunk legmegbocsáthatatlanabb bűnének megtestesítője állt előttünk: Békegyilkos! 1945-ben jelent meg az Europa-Verlag kiadásában Hans Bauer és H. E. Ritzel könyve: ,,Harc Európáért“. A 9. oldalon ezt olvassuk: „Hogy mennyire kényszerítve vagyunk a háborús hatalmak elleni harcot, és ennek minden buta és rosszakaratú poroszlói ellen kicsiben és nagyban, kompromisszum nélkül keresztülvinni, bizonyítja a zürichi teológus, Emil Brunner professzor elemi megismerése, (melyet még 1943-ban írt): „A világháború, a totális háború, a „békerend“-posztulátum szempontjából egészen új és riasztó helyzetet teremtett. Ezzel az anarchiával, mely mostantól a totális világháború nevét viseli, leszámolni: minden jövőbeli civilizáció előfeltétele. Ha ez nem sikerül, akkor minden kultúra és minden rend kérdésessé válik“. A 96. oldalon szerzőink ezt a végkövetkeztetést vonják le: „Aki a kultúrnépek táborában a háborút igenli, azt meg kell bélyegezni. Az ilyen embernek a gondolkodása veszélyt jelent a békére. Az emberi méltóság megköveteli, hogy eszközöket és utakat keressünk, melyek a háborút legyőzik.“ E könybven maga az Europa-Verlag mondotta ki szerzője, Schlamm felett az ítéletet. A háborús uszítás — Schlamm bizonyítja — korunk intellektuális botránya: perverzitása. Ahogy maga a háború is abnormitássá fajult, korunk megengedhetetlenségévé, Thomas Mann axiómájává. Az imperialista háború elferdült lelkek és agyak mozgatója: szenny, szennyeződés, piszok! Öh tisztaság, óh béke: a lélek fuldoklón, önmagától tárulkozik, vágyódik. Radnóti Miklós, a nácik és a nyilasok áldozata, sikoltva mondta és adta 1938-ban a béke bizonyosságát: mert egyszer béke lesz. Ö, tarts ki addig lélek, védekezz!“ Csak tiszta ember mondhat és hozhat békét. Sose éreztem ennyire kézzelfoghatóan a tisztaság és béke együvétartozását, mint itt és most Schlamm iszapfertőjében. Ki kellett mondani a két Radnóti-sort: meg kellett tisztulni, lélegzetet venni, éledni, visszaváltani... A békeharc ma a szellemember legsajátosabb önkifejezése. Ennél nagyobb történelmi feladatot nem kaphatott, nem vállalhatott senki. Aki ezt a vállalást megakadályozza vagy meggyalázza, arra nincs mentség és bocsánat! Mi a béke ? Az erkölccsé vált politika. A felelősséggé kényszerült közgond. Az emberhez méltó gond. Az utolsó és egyetlen. Aki és ami ezt a köteles gondoskodást elmulasztja: a háború rabja tesz menthetetlenül. A béke az emberiség utolsó alternatívája. Háború vagy béke: korunkban, napjainkban az emberiség sorsa dől el a „vagy“ szócskán: lenni vagy nem lenni: Martin Niemöller mondotta: „15 kobalt bomba a földi élet totális felszámolását jelenti. A háború a politika teljes csődjét jelenti. A béke ezzel politikai feladattá vált“. A csatatérpolitika csődje után az otthonpolitika az önmagától adódó egyetlen mentség. Mindenki tudja, mindenki mondja, hogy a legközelebbi háború csak pontot tehet az után, ami itt ember és emberi volt. Mindenki tudja, hogy az egyetlen 343
