Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban
sokszor kápói tisztségét is betöltő német antifasiszták, német kommunisták is. És végül írói és művészi erényeinek és a szocialista realizmus terén kimagasló alapvető vonásainak betetőzéséül: az utóbbi évek során nem került még olvasó kezébe talán egyetlen regény sem, amelyben ennyire tisztán és ennyire megkapóan domborodna ki a szocialista realizmus két legalapvetőbb vonása: a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiasság. Ezt a könyvet írhatta volna bármilyen nemzetiségű antifasiszta író: ahogyan a tábor lengyeljeiről, görögjeiről, franciáiról és többi nemzetiségeiről ír, beleértve a magyar lányok végtelen sok szeretettel megrajzolt transzportját, vagy a magyar orvosok nagyon rokonszenvesen ábrázolt alakjait, az a szocialista humanizmusnak és egy nagy író emberszeretetének kimagaslóan gyönyörű művészi alkotását hozta létre. És ahogyan a tábor cseh foglyairól ír: csak egy alig észrevehető hajszállal részletesebben, egy alig érzékelhető vonással mélyebben, egy alig hallható szívdobbanással kivehetőbben — ez a szocialista hazafiságnak olyan szép írói gesztusa, amely előtt minden olvasónak nemcsak fegyvertársi elismeréssel, de a tulajdon nemzete iránti büszkeséggel kell meghajtania a fejét. Nehéz Norbert Frýd regényéből idézni, részletet kiemelni. Minden sorát idézni, minden szavát visszhangozni kellene. Pedig ez a regény nem deklamál és nem harsog. Nagyon egyszerű, nagyon közvetlen, fegyelmezett és tartózkodó. Sokkal tartózkodóbb és fegyelmezettebb, mint a róla írt sorok. De szolgáljon e sorok mentségéül, hogy Norbert Frýdnek erről a könyvéről talán nem is szabadna ismertetést, kritikát írni. Csak olvasni kell. Mindenkinek. Csarida Sándor Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban A Magyar Tudományos Akadémia — szakítva a múlt átkos örökségével, amikor a szomszédos népekről az ellenségeskedés és a meg- nemértés hangján Írtak — évről évre nagyobb számban jelentet meg tanulmányokat, melyek tudományos módszerrel vizsgálják a népeinket kölcsönösen összekötő történeti és művészeti jelenségeket. A proletár internacionalizmus szellemében dolgozó kutatók ezzel nemcsak a tudományos problémák alaposabb feltárását segítik elő, hanem a szocialista tábor eszmei egységét is megerősítik. A magyar-csehszlovák kulturális közeledés érdekében fáradozó tudományos kutatók között, több hasonló szellemű értekezése után, nemrég jelentkezett első könyvével Csukás István, a nemzetiségi iskolák pedagógusait is képző szegedi Pedagógiai Főiskola igazgatója. Csukás műve az újabbkori magyar-szlovák költői kapcsolatok egyik legértékesebb és legérdekesebb fejezetével, Ady költészetének szlovákiai útjával és hatásával foglakozik alapos filológiai felkészültséggel és a régebbi kutatók nacionalista szemléletétől teljesen mentes internacionalista objektivitással. Ady Endrére a szlovák irodalomban mindjárt a kezdetben, költői hírnevének megalapozása után felfigyeltek: 1910-ben a legjelentősebb szlovák költő, Pavol Országh Hviezdoslav verssel válaszolt a Magyar jakobinus dalára. (Ady költeménye Hviezdoslav válaszával együtt a csehszlovákiai magyar kulturális életben és az iskolákban azóta már közismertté vált.)1 A szlovák értelmiség ä nemzetiségi elnyomás miatt először Ady költészetének politikai tartalmára, s nem művészi értékeire figyelt fel: a magyar-román-szláv összefogás, testvériség hirdetőjét tisztelték benne. Csukás, aki dicséretre méltó buzgalommal gyűjtött össze a szlovák irodalomból szinte valamennyi Adyval kapcsolatos cikket, tanulmányt és versfordítást, a költő szlovák visszhangját főként abban a tényben látja, hogy „Ady előtt nem volt a magyar irodalomnak olyan nagy alakja, aki a velünk egy államban élő népek és a magyar nép testvériségét tűzte volna harci zászlajára“. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása, 1918 után már alapjában megváltozott a magyar-szlovák viszony, s ezzel együtt a szlovák értelmiség Ady-szemlélete is. A szlovák írók egy részének tudatában továbbra is élt ugyan a nemzeti sérelmek emléke, de a magyar uralkodó osztály elnyomása alól megszabadulva, Ady internacionális programja szemükben elveszítette aktualitását, s előtérbe került költészete egészének, mint a modern líra reprezentatív kifejezésének értékelése. Számos szlovák író pályájának elején — pl. Emil B. Lukáč, Štefan Krčméry, Ján R. Poničan, Tido J. Gáspár — Adyban a korszerű, európai színvonalú líra példaképül szolgáló nagy művészét látták. Magyar nyelvtudásuk alapján nemcsak megértették költészetét, hanem hatása alá is kerültek; Borin szinte epigonjává vált. A szerző sajnos nem tér ki arra a tényre, milyen nagy része volt ebben a csehszlovákiai magyar értelmiségnek és köztük a Magyar 325
