Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - LÁTÓHATÁR - Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Színműrészlet)
reket és elszalad. A fiatal komornához.) Ne ácsorogj, te! (A fiatal komorná futásnak ered.) Maradj veszteg, mert meg- korbácsoltatlak. (Szünet.) Micsoda csomagolás ez, hol a szeretet, hol a józan ész? Ha az ember nem rág a szájukba mindent... Ilyen pillanatokban látszik meg, mit érnek a cselédeink. Masá! Zabáim tudtok, de hol a hála! Ezt megjegyzem magamnak. A SZÁRNYSEGÉD (nagyon izgatottan): Natela, jöjjön azonnal. Épp az imént akasztották föl a lázadó szőnyegszövők Orbe- lianit, a Legfelső Bíróság bíráját. A KORMÁNYZŐNÉ: Hogyhogy? Az ezüstöt nem hagyhatom itt, ezer piaszter volt az ára. És ezt se, és a bundáimat se; hát a borszínű hová lett? A SZÁRNYSEGÉD (megkísérli félrehúzni az asszonyt): Zavargások támadtak a külvárosban. Azonnal mennünk kell. (Egy szolga elszalad.) Hol a gyermek? A KORMÁNYZŐNÉ (a szárazdajkát szólítja): Maró! Tedd rendbe a gyereket. Hol tekeregsz ? A SZÁRNYSEGÉD (távozóban): Valószínűleg le kell mondanunk a kocsiról, és lóháton kell mennünk. (A kormányzóné a ruhák közt kotorászik, néhányat rádob a halomra, amelyet magával akar vinni, majd ismét visszateszi őket. Zaj hallatszik, dob szó. Az ég vö- rösödni kezd.) A KORMÁNYZŐNÉ (kétségbeesetten kotorászva): A bőrszínűt nem találom sehol. (Vállat von, és a második komornához.) Fogd ezt az egész halom ruhát, és vidd a kocsihoz. De Maró miért nem jön visz- sza? Mindnyájan megbolondultatok? Hát nem megmondtam, itt van a legalján. A SZÁRNYSEGÉD (visszajön): Gyorsan, gyorsan! A KORMÁNYZŐNÉ (a második komornához): Szaladj! Ne sokat teketóriázz, csak lökd fel a kocsira! A SZÁRNYSEGÉD: A kocsit nem visszük magunkkal. Jöjjön, asszonyom, vagy elmegyek magam. A KORMÁNYZŐNÉ: Maró! Hozd a gyereket! (A másik komornához.) Keresd meg őket, Masá! Nem, először vidd a ruhákat a kocsira. Ostobaság, eszemben sincs, hogy lóháton meneküljek! (Megfordul, megpillantja a vöröslő tűzfényt, megdöbben.) Tűz van! (Futásnak ered; nyomában a szárnysegéd. A második komorná fejcsóválva követi a ruhacsomaggal. A kapubolt alól cselédek jönnek.) A SZAKÄCSNÉ: Biztosan a keleti kapu az, ami ott ég. A SZAKÁCS: Elmentek. Az élelmiszeres kocsit meg itt hagyták. Már most mi hogy jutunk el innen? ISTÁLLÖFIÜ: Egy ideig bizony egészségtelen hely lesz ez a ház. (A harmadik komornához.) Szulikó, hozok néhány pokrócot, aztán meglépünk. A SZÁRAZDAJKA (a kapubolt alól jön, hozza a csizmát.) Kegyelmes asszonyom! KÖVÉR KOMORNÁ: Már elment. A SZÁRAZDAJKA: És a gyerek? (A gyerekhez fut, felemeli.) Itt hagyták, ezek az állatok. (Grusénak nyújtja.) Fogd egy pillanatig. (Hazudóson.) Megnézem, mi van a kocsival. (Elszalad a kormányzóné után.) GRUSE: Mit csináltak az urasággal? AZ ISTÁLLÖFIÜ (mutatja, hogy lefejezték): Nyissz! KÖVÉR KOMORNÁ (a fiú mozdulatát látva, idegrohamot kap): Ö, Jézusmáriaszentjó- zsefazégben! A mi urunk, Georgi Abasvili! A reggeli misén még virult, mint az élet, most meg ... vigyetek el innen. Mindnyájan elvesztünk, bűnös lélekkel halunk meg. Mint a mi urunk, Georgi Abasvili. HARMADIK KOMORNÁ (a kövérnek válaszolva): Nyugodjék meg, Nina. Meg fog menekülni. Hiszen nem ártott maga senkinek. KÖVÉR KOMORNÁ (miközben kivezetik): Ö, Jézusmáriaszentjózsef, gyorsan, gyorsan, mindenki meneküljön, mielőtt még ideérnek, mielőtt még ideérnek! HARMADIK KOMORNÁ: Nina jobban a szívére veszi a dolgot, mint maga a kormányzóné. Ezek még a halottjaikat is mással sirat- tatják el. (Megpillantja a gyereket, még mindig Gruse karján.) A gyerek! Mit kezdesz vele ? GRUSE: Itt maradt. HARMADIK KOMORNÁ: Itt hagyta az anyja a földön? Micheilt, akit a széltől is óvni kellett. (A cselédség a gyerek köré gyülekezik.) GRUSE: Fölébred. AZ ISTÁLLÖFIÜ: Jobban tennéd, ha túladnál * rajta, te! Rágondolni sem jó, mi történik azzal, akit elcsípnek ezzel a gyerekkel. Megyek, hozom a holminkat, várjatok meg. (El a palotába.) A SZAKÄCSNÉ: Igaza van. Ha ezek egyszer rákezdik, családostul irtják ki egymást. Megyek a cókmókomért én is. (Mindnyájan elmentek, csak két asz- szony maradt ott és Gruse, karján a gyerekkel.) HARMADIK KOMORNÁ: Nem hallottad, tedd le azt a gyereket! GRUSE: A szárazdajka a kezembe nyomta, hogy vigyázzak rá egy pillanatig. A SZAKÄCSNÉ: Az se jön ide többé, te fél- kótya. HARMADIK KOMORNÁ: Szabadulj tőle! A SZAKÄCSNÉ: Ezt a gyereket üldözik majd csak igazán, fontosabb nekik, mint az asszony. Ő az örökös. Gruse, te jó lélek vagy, de magad is tudod, hogy nem vagy éppenséggel lángész. Én azt mondom neked, ha ez a gyerek leprás volna, akkor se lehetne veszedelmesebb. Tűnj el innét mielőbb. 309
