Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - Csontos Vilmos: Megerősödés és megtisztulás (vers)

Prandl Sándor felvétele

Megerősödés és megtisztulás

Megerősödést és megtisztulást A valóság ad naponként nekem,

A mezsgyétől a nagy útig jutást — Szívem számlálja, s méri — léptemen.

Kemény a lépés, — egyre keményebb,

S az idő fut, — ám, le nem maradok: Karjukba vettek termékeny évek,

S csókjaiktól új erőre kapok ...

Ezért bírok én lépni veletek,

Munkát vállaló, hős fiatalok,

S ezért nem fognak rajtam a szelek, Míg a nagy útra kiérek — gyalog.

— Sokszor a derék, s a láb rostja Fel-fel sajog, ha éjjel elpihen,

De amíg munkás évek csókja vár:

A kemény lépést bírja a szívem.

Új szerelem

A tegnapi tűz egészen más volt.

— Női szemekben parázsra leltem, Felgyűlt a vérem, szívem is lángolt,

S oltószerét a csókban kerestem.

Arany a kalász, s konyul, ha érett,

S magát adja, hogy éljen az ember.

— Az a régi tűz mire elégett:

Kalász, te lettél újabb szerelmem.

Több vagy a csóknál, mint tegnap kaptam, Csak simogatlak, — s te ölelsz engem.

S hogy ötvenen túl ifjú maradtam,

S erős, — azért van: vérré válsz bennem.

— Férfikoromnak legszebb szerelme,

Tedd ezt a földet termékenyebbé,

— Kalász, úgy borulj őszülő fejemre,

Egy kicsit mintha megérdemelné.

Csontos Vilmos