Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - Fecsó Pál: Per (vers) - Kérdés (vers)
Per Védője magamnak nem lehetek. Ügyész vagyok, vádlók, perlekedek. Vádlott vagyok! Vádlottja önmagomnak, tanúként percek s évek rám rohannak. Ember vagyok kétellyel teli, nincs ki szavamban a jót megleli, nincs ki vigasztal, véd, csak vádol, hogyan kerülök ki e nagy csatából, nem tudom, de tudom, hogy kellek vádlottjául a csuda pernek, mely nem szűnik csak éget, lángol, s hamuként űz el e szép világból. Kérdés Nem tudom, ki lesz a társad, ha egyszer messzire megyek, nem tudom, mi lesz énvelem, ha csillaggá néztem a szemed, mi lesz a szóval, mit az éjszakák hulló korma eltakar, mi lesz a holt Rómeóval, ki ma is szerelmet akar? Szerelmet, s régelhangzott tüzes szót, mit őriz egy barna kapualj, (szívemre vontam szívedet) de a köd csillagot takar és duzzogva zúg az éji szét, gyilkosán kacag, majd sirdogál, lépre csalja a szívemet, mint akkor, ott a kapunál, s rámvillantja viharfényét a megálmodott szerelem, ha elhagytál, buta hűségem mondd, mit érhet már nekem? Fecsó Pál L. Fulla metszete
