Irodalmi Szemle, 1962
1962/1 - Mács József: Idősb Fürjes ökre
Pásztorének öt hangon 1. Füstöl, gőzölög a távol: itt, a közel vall magáról, hol nem szépít a messzeség, bár ha nyár van, szép itt az ég. Itt, ahol ültél már velem ifjúkorom, szép szerelem, kökény és csipkefák alatt, hol ősz van most, hol fészket rak ködből a szél a fák hegyén, hol diót vertünk te meg én, ahol most csak a szél dalol. A gyárszirénák valahol eget hasítanak, itt süket ködlovak serege üget, és az Ember, a csősz, csak ül tüzel, és néz a tűz mögül. 2. Forr a must, érik, úgy tudom: hull a lomb a domboldalon, feketerigó bogarász, ruhája gyász, fekete gyász. Elmúlt a nyár, gyászolja ő: levelet szór a hegytető, csak megrázza a fák fejét a szél, és szórja szerteszét, szétszórja a szél a nyarat, sarat fröccsent az ősz, sarat, és esőt záporoz az ősz. Bent a kunyhóban ül a csősz. Vigyázna ő, már nincs mire, csak néz, csak néz most messzire, tűnődik, induljon vagy sem: otthon? nem várja senkisem. 3. Te vársz rám és hívsz, úgy hiszem; fáradt csősz már az én szívem. A rigót nézem, bogarász: hol a nyár, és hol az a nász! Lábam alatt az ősz zizeg, csak a rigó, csak ő pityeg vidáman, pity-pity, itt az ősz. Bent a kunyhóban ül a csősz. Ő is, a madár is tudja, az időből bőven futja, várni kell, a tél csak hipp, hopp, elszalad és gyorsan kipp, kopp, tavasz kopog az ablakon, tavasz lesz a domboldalon. — Ül a csősz, ül, tavaszra vár: pity, pity, szól a rigómadár. 4. Tavasz lesz égen és földön: hová tűnik az a ködmön, ami most olyan hű barát? Vénebb a csősz, mint a kabát. Egyik eldől, hull a másik: kibírják tavaszig, nyárig? Azon is túl, melegedve! Hol benne, hol rajta fekve: szidva az időt, a telet, a megfoltozott életet, a kabátét, az emberét... Ő, hol az a virágos rét! Az erőpróba, a kasza, petrencés, csókos éjszaka ... — Az ember, a vén csősz, csak ül, tüzel, és néz a tűz mögül. Gyurcsó István
