Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - Simkó Tibor: Háromtól hatig

csak messziről, párnás falon át szűrődött be hozzá, megkerülve a történelmet néhányezer évvel. Az a párnás fal: Róma, az antik, nem a mostani. Az a párnás fal: Romulus fala, amit Remus átugrott; az a párnás fal: az „altae moenia Romae“. Az a néhányezer év: az ősmondák kora, az „Albanique patres“, a királyok kora; az a néhányezer év: a köztársaság kora, meg a császárságé. Az a. párnás fal: Ovidius és Horatius, és Catullus, a pogány, és Vergilius, az isteni. Az a párnás fal: Cicero. Az a néhányezer év: Menenius Agrippa, a gyomor és

a tagok, a Mons Sacer. Az a néhányezer év: Marius és Sulla, és Cicero, meg

a Quousque tandem... Az a párás fal: Gallia est omnis divisa in partes trés ... Az a néhányezer év: Caesar. Antonius. Augustus. Az a párnás fal: Marcus Aurelius. Az a néhányezer év: Tacitus. Az a párnás fal: Lesbia verebe. Az a párnás fal: a tiburi forrás. Az a néhányezer év: Spartacus.

De ledőlt a fal, az évek elenyésztek. Ami azelőtt halkan, távolról szűrődött be

hozzá, hirtelen hús-vén valósággá vált. Látta, hallotta, tudta, de nem merte kimondani. Vagy inkább úgy képzelte, ez nem rá tartozik. Ez nem ókor, ez nem az ő rezort ja. Mintha az egész világ egy tanári szoba lenne, polcokkal, fiókokkal, kartotékokkal tele. Az ő fiókjára ez van írva: Róma. A többi nem érdekli. A polcok, a bomba, a légnyomás, a patkányrágta kartotéklapok az emeletes prics- csek rekeszeiben nem érdeklik. így volt.

Ül a katedra mögött és nem látja a zsidó orvos lányát. Sohasem látja többé. A legjobb tanuló volt az osztályban.

Egyedül érzi magát, mint a próféták. Egyedül magát érzi elhivatottnak. Hogyan lehetséges, hogy előtte még senki rá nem jött erre? Hogy a kollégái, akik folyton politizálnak, ezt nem látják. Vagy nem akarják látni? A vallásújít ók fanatizmusával veti magát az ügyre. Szónokol diákoknak és szülőknek, ismerősöknek, idegeneknek, mindenkinek. Buzdít, agitál. Lázit. A zsidók érdekében. Hitler elten. Mindenki érdekében. A háború ellen.

Őrséget váltanak az udvaron. Negyed négy. Mivel üsse agyon az időt? Mivel lehet itt az időt agyonütni? Még több mint két óra. Fél hatkor talán már jönnek értük. Vagy háromnegyedkor. Még két és fél óra. A levelet megírta, ne bánkódjanak. A fiúk keresnek, eltartják Ilonát. Maholnap úgyis visszavonult volna az iskolából, csak a fordításoknak akart élni. Igaz, nem szívesen veszi igénybe a fiúk keresetét. Máriónak, Petinek családja van, Pityu nősülőfélben, Bandinak is szüksége lesz a pénzre. Azt hitte, még sokáig fogja győzni a munkát, a fordításokat, a tankönyvszerkesztést. Nem ment állami szolgálatba, pedig mennyit hívták. Megmaradt szerződéses tanárnak, hogy a maga lábán járjon. Gondolta, a nyugdíját így is megkeresi, félreteszi a fizetéséből, aztán vesznek rajta házat, kerttel, Ilona szereti a gyümölcsöst. Vagy építenek majd. Ki is nézték a telket Aquincumban, kéztől esik kissé, de napsütéses déli oldalon fekszik, szőlőnek is jó lesz. A telekre való már együtt volna, a házra még várni kell. A fiúk sokba kerültek, nem futotta a tanári pénzből. Ott akarta hagyni az iskolát, hogy több ideje legyen fordításra. Bandi is kész már, ketten maradtak, pár év alatt összespórolták volna a házat. A fordításért jól fizetnek, csak név legyen hozzá. Ha korábban kezdi, már rég fölhagyott volna a tanítással. De így is összespórolnák pár év alatt, Ilona be tudja osztani a fillért. Eddig sem éltek nagy lábon, de a gyerekektől semmit meg nem vontak. Most ketten összespórolták volna, Ilona szereti a gyümölcsöst, ott Aquincumban délnek lejt a telek, szép kert lenne rajta.

Megírta haza, ne búsuljanak. Ügyis megsiratják; frázisok, semmi az egész, önmaga áltatása. Mintha tükörben csókolgatná magát. Tegnap, hogy borotválkozott, jól megnézte a képét, utoljára. Megöregedett hat hónap alatt. Igaz, nem volt fiatal, ötvenen fölül, amikor elvitték. No-no, nem volt még öreg. Csak komótos, lassúvérű, az ilyenek lassabban öregednek. Mindig ilyen volt, fiatalkorában is. De most a hat hónap alatt megváltozott: lefogyott, megráncosodott, megőszült. Ilona rá se ismerne tán. Talán jobb is, hogy nem jöhetett el, hogy nem tartották Vácott. Igaz, ott az ismerősei kisegítették volna. Nem segítették