Irodalmi Szemle, 1962
1962/2 - Tóth Elemér: Három vers: Lányok, Ablakok, Fekete öklök
Lányok Fekete öklök Leheletükkel érlelik mellük két fehér aranyát lábukat magasra húzzák álmukban ki-kinyújtóznak csillagok víg-nevetését meglesik az ablakukból aztán bebújnak az ágyba füttyszóra ki-kiugrálnak és a tüzet hesegetik bőrük alól nagy vigyázva hogy a másik meg ne lássa titkolóznak s cikk-cakk testű vágyak mardossák a testük — lehetne azt gyógyítani de még félnek riadoznak mint a szélfútta galambok ha a vércse csap közéjük s szemüveg-rámás szemekkel ébrednek fel reggelente egymást nézik nézegetik gyanú lobog a szemükben aztán felejtik az estét hófogakkal vihorásznak körbe simítják a testük izzó combokon riszálnak s szétszaladnak a világba mindegyiket munka várja ott alszik a tűz szívükben s ha egyszer lángralobban este üres lesz az ágyuk. Ki sír ki sír a forró éjszakában Ki sír ki sír a véres éjszakában Ki sír ki sír a dzsungelek mélyén Férfiak öklök fekete öklök feszüljetek égre szikla-öklök zuhogjatok és mindent zúzzatok Ki sír ki sír a fekete párducok Ki sír ki sír a fekete istenek Ki sír ki sír a dzsungelek mélyén Asszonyok csípőtökben az élet ég daloljatok csillagok égnek s az árnyékok is messzire futnak Ki sír ki sír fekete arcok lángja Ki sír ki sír tam-tamok dobogása Ki sír ki sír a dzsungelek mélyén Harag fekete az erdő harag fekete szemek vadul izzanak — fehér szalmakalap ring a vizen ... Tóth Elemér Ablakok Az ablakok szemek bámulnak a világba Ablakok? Partizánokra lőttek az ablakokból Szerelmesek néznek az ablakokba Az ablakok csillagok néha az éjszakában Ablakok? Bővérű menyecskék meglesik a legények táncát Kékszemű gyilkosok néztek az ablakokba Az ablakok néha mesélő vén anyókák Ablakok? Mögöttük levetkőznek a dália-mellű lányok A fény az utcára zuhog az ablakokból Az ablakok szemek bámulnak a világba Ablakok? Partizánok lőttek az ablakokból Jaj gyilkosok néztek az ablakokba
