Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - L. Annyinszkij: Gondolatok az ifjú nemzedékről

könyvét N. E. Zsukovszkij szavaival: „Az ember repülni fog — nem izmainak erejére támaszkodva — elsősorban tudása erejére.“

Igen, a mai fiatal nemzedék ismeri a tudás erejét. Ismeri építő és romboló erejét. A huszadik század túlságosan kioktatta, ezért nem csodálkozik semmin. Túlsók értéket ismert meg, és nem hagyja magát rászedni. Látta az emberi géniusz reális erejét. És meggyőződött az észszerű élet kimeríthetetlen szépségéről, az emberi lehetőségek nagyszerűségéről és az ember személyiségének értékéről.

Nagy lehetőségek — egy kilogram tíz kopejka

Tudomány, képzőművészet, sport, zene, irodalom, színház, technika, film, fényképezés, gyűjtő tevékenység, turisztika ... Ifjúságunk szellemi látóköre, az érdeklődésének megfelelő lehetőségek szabad megválasztása sosem volt olyan széles, sosem nyújtott olyan tág teret, mint manapság. S ilyen értelemben az érvényesülés lehetősége sosem volt olyan általános.

Vegyünk például egy orosz kisvárosban élő lányt, akinek középiskolai végzettsége van és most — mondjuk — egy gyümölcs és zöldség kereskedésben dolgozik.

A lány hét órát dolgozik naponta. Elég szabad ideje van, és néhány év múlva még több lesz.

Lehetősége van arra, hogy előfizesse a „Technika és az if júság“ c. lapot. Bélyeget gyűjthet vagy Repin képeinek reprodukcióit. Tagja lehet a helybeli ipari iskola kézilabda csapatának, vagy a helyi újság irodalmi körének. Vásárolhat fényképezőgépet, utazhat, vagy gyalogtúrára indulhat a Kárpátokba... Megteheti, sokmindent megtehet — joga van hozzá, az eszközök is rendelkezésére állnak, és elég szabad ideje van.

Most pedig képzeljük el, hogy minden nap a pult mögött áll és burgonyát árul — egy kilót tíz kopejkáért. Egy kiló — tíz kopejka. Ehhez a munkához nincs szüksége Newton törvényére, amelyet valaha az iskolában megtanult, sem a relativitás elméletére, amelyről a „Technika és az ifjúság“ c. lapban olvasott; nincs szüksége arra, hogy megértse a színkeverés és a fényhatások titkát, a fénykép kompozícióját, nincs szükség arra, hogy megértse a turisztika és a költészet szépségét... Csak egyre van szüksége, tudja azt, hogy: egy kilogram — tíz kopejka.

Ifjúságunk eszmei, elvi érdeklődésének és a ráháruló munka színvonalának különbségéből fakadó feszültség — véleményem szerint — ez a fiatal nemzedék egyik legégetőbb problémája.

A szocializmus kiküszöbölte a gazdasági, társadalmi és faji megkülönböztetést és

az ebből adódó akadályokat. A szocializmus minden ember számára lehetővé tette képességeinek kibontakoztatását, a kommunizmus pedig mindezt szükségszerűvé teszi.

A harmonikus egyéniség és személyiség kialakítása nem a különböző hajlamok és képességek puszta összegezését jelenti; a személyiség valami egységes, egyetlen egy, bensőleg következetes, és határozott cél felé tör.

Az embert végeredményben munkája határozza meg.

Ha azt mondjuk, hogy nincs jelentéktelen munka, csak jelentéktelen ember — ez ugyan igaz, de csak részben igaz.

Van jelentéktelen munka és foglalkozás

is.

Egész sor ilyen foglalkozás van; a múlt öröksége és csökevényeként maradtak ránk, az emberiséget történelme során végigkísérő nyomorúság következtében jöttek létre; az emberek ősi elszigeteltsége és egymásiránti bizalmatlansága tükröződik bennük. Van sok olyan foglalkozás, mely nem ad lehetőséget az alkotó munkára.

Ez a megkülönböztetés nem azt jelenti, hogy a szellemi munka könnyű, a fizikai munka pedig nehéz. Az emberi tevékenység folyamán a testi munka sosem veszti el a szépség alapelemeit. Van sok olyan munkás, aki valóságos mestere a nagy magasságokban végzett munkának, van köztük sok olyan, aki szinte zseniálisan kezeli szerszámait. A szellemi munka gyakran éppen olyan mértékben kimeriti az embert, mint a testi munka, pl. a hivatalnok vagy bibliográfus munkája.

A „tiszta“ és a „piszkos“ munka, az „igényes“ és „igénytelen“, a „fizikai“ és a „szellemi“ munka minden területén létezik egy határvonal, mely szerint különbséget kell tenni a mechanikus, automatikus, passzív munkavégzés és a valóban tevékeny alkotó munka között, melyhez elsősorban emberi személyiségre van szükség, nempedig kéz- és lábmozdulatokra.