Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Lovicsek Béla — A csillagszemű asszony
figyelő Délceg volt Túri Dani és megtaposott volt Joó György, a boldog ember, de felvégtől az alvégig hosszú az út, és az új magyar széppróza Gyepsoron innen, Szolgaságon^ túl epikai síkon, regény keretében még a mai napig sem bírta hiteles erővel megmintázni az új falu emberét, a szövetkezet, a TSZ, vagy EFSZ, vagy egyszerűen csak a falu világát. Mert ez nem is könnyű feladat: a paraszti élet és a paraszti életforma forradalma még egyre tart, a háztáji és a közös, a magánvagyon és a munkaegység, a templom és a kultúrház harca még egyre áll, az ipari, gyári munka, a városi letelepülés csábító hatására még egyre folyik a falu fiataljainak mértéken felüli indulója a város felé, míg a város fiataljai — egy-két foglalkozási ágtól eltekintve — még nem léptek rá a falu felé vezető utakra. A falu lüktető, forrongó életének peremén — nagyon szerencsés és kivételes eset, ha a peremtől beljebb tud kerülni — pedig ott áll az író és igyekszik papírra vetni a falu képét, megtorpanások és nekilendülések között vajúdó, születő átalakulását. A feladat azonban a gazdasági és világnézeti tanulmányokon kívül fokozott lélektani elemzéseket is igényel, s ezért, hogy az író tollán a legtöbb esetben csak riport-anyag, kiragadott részlet-rajz, hitelesnek látszó, de mégis hitelt rontó pillanatnyi élmény marad s ezért, hogy míg a rövidebb lélegzetű elbeszélés, irodalmi riport, karcolat műfajaiban már a szlovákiai magyar irodalom is jelentős eredményeket tud felmutatni, a falu regénye, nemcsak a szlovákiai magyar irodalomban — még egyre várat magára. A szlovákiai magyar írók közül eddig — eltekintve néhány irodalmi riporttól és a műfaj többé-kevésbé sikeres ízlelgetőjétől — mindössze ketten választották írói munkásságuk termő talajául a falut: Mács József, aki egyre fejlődő színvonalú elbeszéléskötetei után nemrégiben jelentkezett határozott és örvendetes előretörése új szakaszáról tanúskodó kisregényével, és Lovicsek Béla, aki Haragosok című, megérdemelt elismerést keltett elbeszéléskötete után ugyancsak első regényével lép most az olvasóközönség elé. A regény központi témája egy termelőszövetkezet gazdasági és politikai fejlődését és ezzel párhuzamosan a magánvagyon elkerülhetetlen érdek-ellentéteit akarja bemutatni, a falusi szövetkezet elnökének, Gaál Jánosnak a szövetkezetért vívott harcán és az ezzel egyidejűleg — a regény szerint szükségszerűen elhanyagolt családi életének a bukásán keresztül. A szövetkezet életének harcaiban Gaál János győzedelmeskedik, családi életének síkján elbukik. Nem azért bukik el, mert az elhanyagolt csillagszemű asszony minden hidat felégető szerelembe keveredik Gaál János tulajdon testvéröccsével (nem tehetek róla, ennek az elhanyagolt csillagszemű asszony motívumnak már önmagában véve is olyan elváro- siasodott, elkispolgáriasodott _attitűdje van, hogy az emberben önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: vajon mit csináltak az elhanyagolt csillagszemű asszonyok úgy 15—20 évvel ezelőtt, mikor a parasztember még hitelesen többet éjszakázott a borja meg a csikaja mellett, mint az asszonya ágyában) — Gaál János azért bukik el, mert nem tudni miért, gyöngédségből, rosszul értelmezett asszony-kíméletből-e, — kirekesztette életéből, munkájából az asz- szonyt. De elbukik a fiatalabbik Gaál is, aki megszökteti bátyja feleségét, aztán egy véletlen találkozás folytán rádöbben, hogy mégsem a csillagszemű asszony volt az igazi, elbukik a csillagszemű asszony is. — és mégis, mégis a regény végső kibontakozása mindenki számára fölmentést hoz, a fiatalabbik Gaál a fentebb említett véletlen találkozás egyenes következményeként megtalálja élete igazi párját, a csillagszemű asszony visszatér férjéhez és kisfiához, a szövetkezet pedig, nos, a szövetkezet természetesen első díjat nyer a járásban, meg is kapja az első díjként kitűzött Pobeda személygépkocsit... Lovicsek írói erényei közül — régebbi és új elbeszéléseit véve alapul — jő megfigyelőképességét, ügyes jellem-ábrázolásait, gondos elemzéseit, valamint ízes, de mindamellett fegyelmezett írói nyelvét, kifejezésmódja, tömörségét, képeinek mesterkéletlenségét kell kiemelnünk. Felsorolt erényei regényében, A csillagszemű asszonyban is fellelhetők, mégis, bizonyára a hosszabb lélegzetű forma és az új műfaj okozta, elkerülhetetlen lámpaláz hatására Lovicseknek ez az írása el nem hallgatható hiányokat, átmeneti visszaesést mutat. Amint a regény fentebb fölvázolt tartalmából is kitűnik, Lovicsek ebben a művében érthetetlen okokból egy Dosztojevszkij-légkörbe süllyesztett falusi és családi misztériumot ábrázol, Gaál János nekikeseredett, örökké tusázó alakját szobortalpazatnyi magasságba állítja a falu feje fölé, magának a falunak az ábrázolásában pedig ebből az eleve zsákutcába vezető képből indul ki: „Az idegen szemnek mély tenger a falu. Ezernyi titkot rejtegető mélység. A titkok világába engedélyt, bebocsátást nemRácz Olivér Lovicsek Béla A csillagszemű asszony
