Irodalmi Szemle, 1961

1961/6 - LÁTÓHATÁR - Jozef Marušiak: Fiatalok útkeresése

álláspontra jutnak el az élettel szemben, s bár sorskérdéseiket nem a szenteskedő polgári erkölcs jegyében oldják meg, mégis emberséges, helyes és tiszta megoldást találnak.

Heves vitát váltott ki Akszenov Csillagos levélke c. regénye is (Junnoszty). Ez a regény egy csoport tizenhét éves moszkvai fiatal emberről szól. Egy kicsit kalandvágyból, egy kicsit eredetieskedő hajlamból és a „kitaposott ösvények“ elleni lázadás jegyében megszöknek családjuktól, s Tallinba mennek. Itt eleinte kényelmes fürdőzéssel töltik idejüket, de pénzük csakhamar elfogy, és munkához kell látniok, mert büszkeségük nem engedi, hogy visszatérjenek szüleikhez. Belépnek hát egy halász szövetkezetbe, és kemény munka árán jutnak el egy-egy régi és új igazság megértéséhez, s lassan kiverekedik a maguk helyét az életben. Ellentétes véleményekre ad okot a regény koncepciója is — ilyen-e, vagy nem ilyen a mai moszkvai ifjúság —, de főképpen a regény nyelvezetét kifogásolják; a szerző ugyanis nagyvárosi zsargonban beszélteti hőseit, s ez főképp a pedagógusokat izgatta föl. A szovjet irodalomban már egyszer hasonló hevességgel betört a nagyvárosi zsargon és tájszólás. Akkoriban M. Gorkij szállt síkra a nyelv tisztaságáért. Véleményét a szovjet irodalomban hosszú esztendőkre törvényesítették, és túlságosan szigorú következetességgel érvényesítették. A szerkesztők ilyen irányú „ébersége“ az utóbbi időkben kissé alábbhagyott, de a zsargon és a tájszólás nagyob arányú betörését csak most Akszenov esetében észlelhettük. Ez a kérdés bizonnyal alaposabb elemzést követelne, de most csak annyit jegyzünk meg, hogy a zsargonok az irodalomból való száműzetésük ellenére létrejöttek és fejlődtek a maguk módján; ez bizonnyal életképességük és társadalmi funkciójuk erős bizonyítéka. Az irodalom az egész világon régen abbahagyta már a védekezést a Zsargon ellen. A jellemábrázolás egyik fontos eszközeként alkalmazza, s minden valószínűség szerint ellenfeleinek ellene való küzdelme a szovjet irodalomban is már eleve elveszett harc. Végtére minden a szerző ízlésén múlik és a zsargon elemeinek célszerű felhasználásán.

Vlagyimir Vojnovics a Novij mir-ben közölt egy érdekes regényt — a változatosság kedvéért falusi témát dolgozott fel. Ellentétben Akszenovval, aki mégis csak meg akarja döbbenteni az olvasót szokatlanságával és eredeti stílusával, Vojnovics szándékosan és hangsúlyozottan egyszerű művet alkotott. Egyszerűek a regény hősei és mindennapi a sorsuk. Itt élünk — ilyen egyszerű címe van a regények. Hősei dolgoznak és tanulnak, ki többet, ki kevesebbet, a lányok férjhez akarnak menni, némelyiknek sikerül, némelyiknek nem — ezek az egyszerű történetek, apró drámák és örömek teszik a szimpatikus, kis mű tartalmát; mindezt írója finom lírai érzékkel dolgozta fel az egyszerű emberek életének megfigyelése alapján. Ezek az emberek talán nem sokat beszélnek, de munkájukban fellelhető a szépség s valami mélységes értelem.

Ha már falun járunk, emlékezzünk meg a nálunk nagyon jól ismert szerzőről, Szemjon Babajevszkijről. Az arany csillag lovagja és a Virradat c. regénye a sematizmús és a lakkozás iskolapéldájává vált. Ez év elején az Oktyjabr közölte A fiú lázadása c. regényét. A nyilvánosság érdeklődéssel várta, hogy az egyébként tehetséges elbeszélő képes lesz-e rehabilitálni magát. Nem sikerült. Regényét (cselekménye a Kubány vidékén játszódik le) elborítja a hetven- kedés. Az ami az életben nagyon nehéz, a regényben nagyon is könnyű, és konfliktusa is kikonstruált *jelentéktelenséggé zsugorodik. A szerző nem tud megszabadulni régi eszközeitől. Helyenként elviselhetetlenül bőbeszédű és mesterkélt. Vaszilij Azsájev méltóbban mutatkozott be Előszó az élethez c. szerény, nem is terjedelmes regényével. A kritika, bár nem fogadta valami nagy lelkesedéssel, de kétségtelen elismeréssel.

A neves írók alkotásai közül megemlítjük még Vszevolod Kocsetov A területi titkár c. regényét (Zvezda). A szerző egy mezőgazdasági terület pártbizottságának titkárát választotta a mű hőséül, s annak mindennapi küzdelmeit, sikereit és balsikereit írja le. A szerző igyekezete ellenére unalmas olvasmány ez a könyv. Sokkal érdekesebb Jefimov Doros Száraz nyár c. műve (Novij mir). Ez ugyan nem regény, inkább egy krónika hitelességével bíró alkotás. Ám a szerző észrevételei rendkívül nagy éleslátásról tanúskodnak, mégis inkább publicisztika,