Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - LÁTÓHATÁR - Jozef Marušiak: Fiatalok útkeresése
mint szépirodalom —, de hiszen nem is akart szépirodalom lenni. Viszont Kocsetov szépirodalmat akart művelni, és publicisztika lett belőle. A legidőszerűbb témát Jurij Konsztantyinov dolgozta fel Szálló idő c. regényében (Zvezda). Egy leningrádi elektrotechnikai üzem munkásairól ír és a kommunista munkabrigádok mozgalmáról. A regényben helyenként nagyon érdekes, máskor meg igen édeskés hangulatok váltakoznak. Teljesebb és kiegyensúlyozottabb benyomást kelt G. Vlagyimov Nagy érclelőhely c. regénye (Novij mir). A cím után arra következtethetnénk, hogy szokványos ipari tematikát feldolgozó regényről van szó, de tévednénk. G. Vlagyimov ugyan egy kurszki érclelőhelyet választott a cselekmény színhelyéül, de maga a cselekmény eléggé szokatlan. A regény hőse egy fiatal és életrevaló kocsivezető, aki minden áron az érclelőhelyen akar elhelyezkedni. Áldozatos munkával kijavít egy félig összeroncsolt teherkocsit, s ezzel megnyeri munkatársai bizalmát. De csakhamar kimutatja fogafehérét. A munkát elsősorban a pénzszerzés eszközének tekinti, s ezért egyre növekedő szakadék támad közte és munkatársai között. Végül is baleset áldozata lesz. Ebben a jellemben sok tehetség a haszonleléssel párosul. Vlagyimov hőse ha szereti is a pénzt, munkájáért is tud lelkesedni, örömét leli benne, és szépségét is érzi. így a regény végül tragikus benyomást kelt az olvasóban — nemcsak azért, mert egy ember életét veszti — főképpen azért, mert a múlt csökevényei már régóta pusztították benne az embert. Az Oktyjabr még két figyelemre méltó novellát közölt. Az egyik JPausztovs.^kij Amforája — a szerző a tőle megszokott kultiváltsággal és olvasmányossággal írta meg művét — a másik Sz. Georgijevszkája Űjházasok c. novellája, mely két öregedő ember családalapításának történetét dolgozza fel, s mindezt egy fiatal lány szemével nézve adja vissza, egyébként finoman árnyalt, lélekelemző írás. Befejezésül pedig még két más területen fogsmzott prózai írást említünk meg. A Zvezda közölte Gennadij Gór Kellemetlen társ c. fantasztikus regényét, melyben a szerző eredeti módon nyúlt az emberiség múltjának, jelenének és jövőjének néhány problémájához. Némelyiket az író ugyan ügyesen elkerüli, mert nem tud vele mit kezdeni. A regény egészében véve mégis érdekes és hasznos olvasmány. A leningrádi Aljochin Halott az élő ellen c. regénye viszont izgalmas bűnügyi történetet dolgoz fel a huszas évek elejéről, a polgárháború utáni időszakból. Bizonyos mértékben naiv, kissé túlspekulált szerkezete van, de egészében rendkívül elmés és eleven történet. Ez az ismertetés nem meríti ki teljesen az utóbbi fél év folyamán megjelent írásokat. Mégis úgy vélem, hogy e részleges fölmérés is elégséges módon tükrözi a szovjet irodalmi törekvések tematikai skáláját és útkeresését. Világosan észlelhető az az igyekezet, hogy az egyes ember problémáit dolgozzák fel, s tetteit hiteles lélekellemzéssel indokolják. Ritkaság számba megy a tágabb értelemben vett'általánosító társadalomrajz. S épp ebből adódik számunkra a nagy kérdőjel a szovjet folyóiratokban megjelent prózai írások olvasásakor: az új prózának kétségtelenül vannak sikerei is, van színvonala (mesterségbeli és eszmei tekintetben is), kétségtelen, hogy növekedett, de mindez meddig elegendő az irodalom számára? A kis részletkérdéseket is meg kell oldani — az nem vitás —, de mi lesz a korunkat leginkább jellemző nagy problémákkal? Ez a fegyverzet mely ugyan sikereket hozott a kis részletproblémák megoldásában, továbbra is elégséges lesz az irodalom számára? E kérdőjeleket csak a jövő válaszolhatja meg. Am az irodalmi látóhatár tágulása és a kérdésekben való elmélyülés optimizmussal tölt el bennünket.
