Irodalmi Szemle, 1961
1961/6 - Vígh Rózsa: Gyerekszájak — Emberség — Szép pillanat — Visszatérés
mi társaságunk? — kérdezi két harapás között, aztán feláll és lenéz az udvarra. Ott ül ni... bámul a levegőbe ... Hát csak tegye, ha ahhoz van kedve . .. de... hé! Te gyerek! — kiált le hirtelen, gyere csak fel! Az új fiú engedelmeskedik, és pár pillanat múlva ott áll a falatozó emberek között. — Te miért nem eszel? — kérdezi tőle Asztalos. És — mert a fiú nem válaszol, csak lehajtja a fejét, tovább kérdez. Nincs étvágyad? Vagy tán . . . talán Anyád elfelejtett csomagolni? — Nincs anyám — mondja nagyon halkan a tizennyolc éves fiú. — Nincs? — csodálkozik az öreg, mintha ez olyan hihetetlen lenne. De Apád csak van, he? — Nincs az sem, kicsi voltam, amikor meghalt — szomorodik el még jobban a gyerek. — Aztán te ... hol nevelkedtél... rokonoknál ? — Nem ... nincs nekem senkim a világon... otthonban voltam. Két napja jöttem el onnan ... ide az építkezésre ... — És . .. pénzed csak van ... miért nem veszel magadnak valamit? — Van ... hogyne lenne ... de kevés .. . nagyon be kell osztanom, amíg megkapom az első fizetést — mondja szégyenlősen a fiú. A hat ember keze megáll a levegőben, majd mintha vezényszóra történne, valamennyien osztani kezdik az elemózsiát... testvériesen ... kétfelé. Szinte egyszerre nyújtják a fiúnak. Az csak áll bíborpirosan, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát, de addig nem nyúl semerre, míg az öreg Asztalos azt nem mondja: — Na, fogadd el már ... te ... te langaléta.. ! — Nagyon kedvesen mondja, s még megbíztatja: — Nefélj, az első fizetésig majdcsak megleszünk valahogy ... Most már a fiú is ott ül a falatozók között; mindnyájan esznek ... akár egy kedves, nagy család. szép pillanat Reggeli csúcsforgalom. Mindenki siet. Ki munkahelyére, ki dolga után. A taxiban ülő utasnak is fontos dolga van, ezért elcsodálkozik, amikor egy utcakereszteződésnél a sofőr megáll, pedig nincs előtte akadály. Kiugrik a kocsiból, odasiet a járdaszegélyhez, ahol egy világtalan ember fehér botja keresi az utat, és kopogva kér segítséget embertársaitól. A gépkocsivezető átvezeti a világtalant a másik oldalra, aztán gyors léptekkel a kocsihoz siet, beül és indít. Az utas, a hátsó ülésen . .. elmosolyodik. visszatérés A cigaretta szenvedélyé válik, nem lehet leszokni róla máról-holnapra. Ezért szólította meg az intézet előtt elhaladó fiút a javítóban levő lány. Egy cigarettát kért, mert úgy érezte, megfullad, megőrül, ha nem gyújthat rá azonnal. Tizenhét éves, és négy napja került az intézetbe. Egy mulatóból hozták be ... részegen. A fiú átnyújtotta az egész dobozt, de a lány nem fogadott el csak egyet. Ha megtalálják, úgyis elveszik. A fiú zsebrevágta'a dobozt, és másnap, munkába menet, megállt a kerítés mellett, hogy benyújtson a lánynak egy cigarettát. így ment ez hosszú heteken át. Nap mint nap több szó esett közöttük, aztán már nem is a cigaretta volt a fontos a lánynak, csak a szavak, az hogy van valaki, akinek eszébe jut. Amikor idekerült, nem várta a szabadulást, mert jó volt itt, csak a cigaretta hiányzott. De most... most már számolja a napokat a tizennyolcadik születésnapjáig, pedig a fiú nem mondott neki semmit, semmi biztatót, csak mindenfélékről beszélgettek. Az intézet igazgatónője egy cseppet sem csodálkozott, amikor a fiú bekopogtatott hozzá. Látogatási engedélyt kért, és megkapta!
