Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - FIGYELŐ - Káfer István: Rác Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek
A Csehszlovákiából elszármazott magyar irodalom-esztéta tanulmánya a cseh Capekról bizonysága annak, hogy aki nálunk valamikor vállalta a hídépítés feladatát, nem lett — nem lehetett — hűtlenné hozzá más országban, megváltozott körülmények között sem. Ez a Budapesten megjelent kis könyv újabb figyelmeztetés elméleti irodalmunk művelői számára itt, Csehszlovákiában: van ám még tennivaló, és nem is kevés e téren, a cseh és a szlovák irodalom alkotóinak és alkotásainak, magyar visszhangjának és viszont, a magyar irodalom szlovák és cseh visszhangjának felmérésében, ismertetésében. (Ez utóbbival kapcsolatban gondoljunk arra, hogy ugyancsak Budapesten jelent meg egy tanulmány Ady költészetének visszhangjáról a szlovák irodalomban.) Dobossy László írása Capekról gondolatébresztő, s úgy hiszem, a Čapek életművet ismerő olvasónak is újat mondó írás. Figyelmet tarthat a cseh irodalomtörténészek érdeklődésére is: egy más nép fiának nézeteit, vallomását tartalmazza a modern irodalom nagy cseh klasszikusáról. A nyár véletlen ajándéka volt e három könyv; úgyis adom tovább az olvasónak, örö- mös nyári ajándékként a zsendülő őszben. Nem böngészve bukkantam rájuk: mégis úgy érzem, beleillettek ebbe a még nyáron íródott, ősszel nyomtatott betűt látó Böngészőbe: hisz legtöbbünk számára e három könyv megszerez- hetetlen, tarlón maradt szem csupán. Käffer István Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek Rácz Olivér ifjúsági regénye a mai tízéves gyerekek életéről szól. Nem holmi álromantikával kiszínezett kalandregény, hanem minden mondatával nevelő hatást akar elérni, e mellett szórakoztató, lebilincselő olvasmány. Története egyszerű: az V. b. osztály jutalmul a hegyek közötti Széppataki Természeti Iskolában tölthet egy hónapot. A „vadonban“ töltött hónap izgalmas, a tízévesek képzeletvilága nagyítja a valóságot, és egy kis kavicsban óriási sziklát, az apró bogárban esetleg félelmetes ellenséget lát, aki ellen harcolni kell. Ezzel el is jutottunk a regény legfőbb értékéhez. Már az első oldalakon észreveszi az olvasó, hogy a könyv írója pedagógus, aki közelről figyeli és szeretettel tanulmányozza ezeknek a kis embereknek az érzésvilágát. Néhány pompás részlet bizonyítja, hogy Rácz kiváló pedagógus, pszichológus és jó író is egyben, hiszen nem könnyű dolog egy tízéves gyerek gondolatvilágának kifürkészése és papírra vetése. Nem könnyű elsősorban azért, mert ifjúsági regényről lévén szó, éppen a tízévesek számára írta, akiknek meg is kell érteniök az író mondanivalóját. Különösen sikerült ebből a szempontból az osztály levele Tari kutyához, Murcsi álma, Tari kutya válaszlevele — kitűnő megoldás, hogy az igazgató válaszol a gyerekeknek a kutya nevében — Göndör és édesapja, az igazgató beszélgetése, de talán Puffancs képzelő erejének bemutatása emelkedik ki leginkább a számos nagyszerű részlet közül: „Puffancs kezében buzgón működik a fűszál, a bogár elkeseredetten ellenkezik. Hát ez így nem jó. Bogár, mássz át a kavicson! Öriási szikla ez a kavics, a szikla túlsó oldalán ott leselkedik X. Tizenhetes egy hatalmas fa... várjunk csak, á, az nem lehet... egy hatalmas ööö... sündisznóállás — ez az —, egy hatalmas sündisznóállás tövében, és int. Hátrafelé int a bandának, akik ott hevernek szerte a többi sündisznóállás fedezékében, lövésre kész puskával, és vércseszemekkel lesik a sziklaösvényt. De akkor — várj, bogár, ez így nem jó lesz: te leszel a Csapat. Na látod: mégy, mégy és közben így beszélgetsz — mert te vagy a Parancsnok is, bogár... — No persze bosszankodik Puffancs —, és azt nem látod, hogy onnan a sündisznóállás mögül puskacső csillog? Te hólyag! Lezúdulsz, mi? És a kanyar? mi van a kanyarral? Ott, ahol a sziklaösvény pontosan szembefordul az erdőszéllel, ott mi lesz? Halomra lőnek benneteket, te szerencsétlen...! Illetve: csak lőnének, ha! Mert van egy ha is, bogár, és ezt a há-t úgy hívják, hogy Puffancs, a Nagy Kémelhárító...“ (103. lap.) Rácz könyve jónéhány problémát vet fel — nevezhetnénk ezeket konfliktusoknak is — megoldásuk azonban már nem sikerült olyan mértékben, mint az előbb említett gyermeklélektani részek. Ilyen probléma a közösség kérdése. Az osztályon belül kialakul egy Csapat. Kitűnően dolgoznak, összeforrottak, nem rossz a kapcsolatuk az osztállyal és az egész úttörő szervezettel, de mégis a maguk útját járják, titkolóznak, a diákromantika teljes pompájában virágzik náluk és az osztály többi tagja kitüntetésnek érzi, ha részt vehet „kalandjaikban“. Nos, ez a Csapat a történet végén feloszlik, önmagától, elhatározza, hogy ezentúl az egész közösséggel együtt fog dolgozni. A probléma felvetése nagyonis aktuális és fontos, megoldása azonban nincs kidolgozva. Az igazgató néhány mondata nem elég
