Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző
zeteket, a szereplők erős gesztusait. A színdarab: nyári vasárnapot idéz, egy dél-csehországi fürdőhely nyári vasárnapját. Az augusztusi hőséget a halas tavak hűvös lehelete enyhíti: talán ez is az oka annak, hogy a színpadon nem forr izzásig, kitörésig az alakok, jellemek közt meglévő feszültség. Néhány férfi és nő, fiú és lány beszélget: tulajdonképpen ez a cselekmény. Hrubín műve mégis dráma a javából: nem csupán konverzációs drámai magját, drámai lényegét az előttünk kibontakozó jellemek, emberi sorsok adják és a háttér: a mai cseh élet. Csehovi gyökerek — ki tudja hányan elmondták már ezt az augusztusi vasárnapról, az emberi sorsok, a jellemek és a társadalom ábrázolásának érettségére vonatkoztatva. A hasonlat kézenfekvő; Hrubín színdarabja mégis minden ízében mai, a szó legjobb értelmében modern mű. Lélektani elemzése az avatott író biztos kezére, mélységes emberismeretére vall: élesen megvonja az egyes alakok, a beléjük sűrített típusok lélektani határait. Miről folyik a vita, miről szól a darab? Az élet értelméről, a mai társadalom, a mai valóság adta keretekben, a tegnapból a holnapba billenő mában, amely a múltból magával hozott sok mindent, ami elavult lesz nemcsak holnap, hanem már ma is az. Hrubín nem tör pálcát alakjai fölött, nem ítél: csak megmutatja őket, amilyeneknek látja: a cukrászdájából kikopott kispolgári szeladont és feleségét, aki valamikor nem az embert jelentette, hanem a hozományt; a kisiklott értelmiségit, aki tehetségtelenségét ezzel leplezi: „csak nem fogok írni ezeknek?!“; a falusi idealisták, a természettudományokért rajongó és minden társadalmi munkát vállaló, sőt haj- hászó postamester, aki a táviratot is úgy kézbesíti, hogy ne fájjon; a fiatalokat, akik kissé nyeglék, kissé jampisak, pontosan azt a típust képviselik, amelyről az idősebb nemzedék homlokát ráncolva és szörnyűlködve azt szokta mondani: mi lesz a világból, ha ti léptek a helyünkre. (Egyébként: nemzedékek végtelen során át újból és újból elhangzott ez a kérdés, és lám, a világ mégis megyen.) Hrubín fiataljaiban is ott érezzük a jövő ígéretét, vagy legalábbis az elfordulást a múlttól: mindenesetre torony magasan állnak a tegnap panoptikum-figurái fölött. A mai cseh élet egy kis darabját viszi színpadra Hrubín: mielőtt a függöny felment, már rég megkezdődött a darab cselekménye és a maga törvényei szerint folytatódik azu tán, hogy a függöny legördült. Néhány prágai ember elbeszélget egymással egy kis fürdőhelyen. Ennyi történt a színpadon. Szavaikból, sorsukból korok konfliktusa, változó életünk és társadalmunk valósága tárul elénk. Hrubín nem hagy kétséget afelől, hogy az élet — vele maga a sokáig hallgató költő is — nem a társadalmi haladással szemben passzív ellenállást mutató nihilista és kispolgári alakok oldalán áll, hanem azoknak az oldalán, akik látják és megértik a korunkban, jelenünkben végbemenő nagy változást. Az augusztusi vasárnap egyébként a nagy népszerűségnek örvendő Modern Könyvtár sorozatban jelent meg, Zádor András avatott fordításában. A közös kiadások tervében nem kapott helyet: kár, mert könyvpiacunkon tudtommal nem kapható egyetlen modern cseh dráma sem. í Dobossy László Karéi Capekról írt tanulmánya a harmadik könyv, amelyről szólni akarunk. Ugyancsak sorozat — az Irodalomtörténeti Kiskönyvtár — kötetéről van szó. A neves cseh író kitűnő társaságba került: a modern világirodalomból Joyce, Brecht, Thomas Mann, Martin du Gard, Proust és Romain Rolland szerepel a sorozat könyveiméként. A tanulmány szerzője tőlünk, Csehszlovákiából származott el Magyarországra: Dobossy László valamikor a Sarló köréhez tartozott, ma a budapesti tudományegyetem irodalmi tanszékén ad elő. A tanulmány előbb a világirodalomban, aztán a cseh irodalomban igyekszik kijelölni Čapek helyét: a század elején kibontakozó új irodalmi törekvések egyik klasszikusának tekinti, világirodalmi szinten a szubjektivista, dekadens irányzatok virágzása idején a kritikai realizmus egyik legnagyobb képviselőjének. Dobossy hangsúlyozza, hogy Capekot szándékai és eredményei egyaránt távoltartották a kozmopolita áramoktól. Műveinek különös ízét és sajátos értékét épp az adja, hogy mélyen gyökeredznek a cseh irodalom talajában és a cseh kisember tudati világában. Nagy hatása v.olt a cseh művészi próza alakulására: halálakor, 1938-ban a cseh iradolmi nyelv más — szabatosabb, szemléletesebb, hajlékonyabb és közvetlenebb — volt, mint amilyennek harminc évvel azelőtt találta. A tanulmány sorban foglalkozik Čapek egyes szépprózai és drámai műveivel, művészi fejlődésének korszakaival. Különösen nagy figyelmet szentel az életmű időbelileg utolsó részének, amikor Čapek a fasizmus ellen tiltakozó és harcba szólító Fehér kór, Az anya, A harc a szalamandrákkal című munkáit írja meg. Külön fejezetet szentel a szerző Čapek és a magyar kultúra kapcsolatainak. Valószínűnek tartja, hogy a Čapek hagyatékban sok érdekes és tanulságos magyar anyag is lappang. Több levelet és cikket idézve rámutat, hogy .Karéi Čapek a két nép megbékélésének, kulturális együttműködésének, kölcsönös megismerésének híve volt. Dobossy László tanulmányához függelékben Karéi Čapek magyarul megjelent vagy előadott műveinek és a magyar Čapek irodalomnak jegyzékét csatolta; 1945-ig összesen tizenhárom utalást, címidézetet találunk; ez a lista bizony kiegészítésre szorul a csehszlovákiai magyar sajtó anyagából. .
