Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző
Tóth Tibor: Böngésző Érdekes apróság: amikor az idén a nyári vakáció végén, augusztus és szeptember fordulóján Budapesten jártam, mintha egyszerre Csehszlovákia egy darabját láttam volna viszont a magyar fővárosban. Éppen ott vendégszerepeit a „Na Zábradlí“ prágai pantomimszínház, a prágai jégrevű, a színházak műsortervében Csehszlovákiai írók darabjai szerepelnek — Karvaš Éjféli miséje mellett továbbra is műsoron van P. Kohout darabja, az „Ilyen nagy szerelem“, amelyet egyébként másodszor sugároz a pesti televízió is, több Čapek darabot játszanak és Hrubin Augusztusi vasárnapjára készültek. Az újságokat, hetilapokat és folyóiratokat böngészve itt is, ott is hazai, csehszlovákiai tárgyú írásokon akadt meg a szemem: egyre inkább valósággá válik a két ország viszonylatában egymás megismerése, egyre inkább megvalósul az a híd, amelynek Csehszlovákia magyar írói kezdettől fogva építői voltak. Bár a cseh irodalmat magyar fordításokban, esetleg ismertető tanulmányokban főleg a mi feladatunk lenne megismertetni a magyar közönséggel, itt is, ott is akad egy-egy könyv — magyarra fordított cseh vagy szlovák iro dalmi mű, illetve a cseh vagy szlovák irodalmat ismertető, magyar szerző tollából származó munka, amely csak Budapesten látott nyomtatott betűt és a közös könyvkiadás csatornáin keresztül nem találta meg hozzánk az utat. Három ilyen könyvről szeretnék az alábbiakban beszámolni. Karéi Hynek Mácha a nagy cseh lírikus nevével két év alatt másodszor találkozunk magyar könyv címlapján: 1959-ben a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki lírai elbeszélő költeményét, a Májust, most pedig a budapesti Európa könyvkiadó jelentette meg — ugyancsak Végh György fordításában — Mácha válogatott verseit „Reggel pirkadattól“ címmel. A kötetben megtaláljuk a Májust is, a könyv anyagának nagyobb részét más költemények és dalok teszik, s a kötet a nálunk először Sas Andor ismertette „Nagyidai nótával“ zárul. Ami a válogatást illeti, első tekintetre eléggé gazdagnak, sok színűnek látszik, legföljebb Mácha egy-két ismertebb versét (A vándor, A jövendő haza) hiányoljuk. Nem tudjuk, mi vezette a fordítót és a kiadót abban, hogy Máchának csupán verseiből adott válogatást — az egész művet, tehát a prózai írásokat is felölelő, szélesebb és dú- sabb válogatás talán helyénvalóbb lett volna, főleg, mivel Mácha legfontosabb verses írása, a Május előzőleg már külön könyvben megjelent. Mácha prózai írásai nagyon is hozzátartoznak az író életművéhez. Gondoljunk például a Márinkára, erre a versekből és lírai prózából ötvözött, minden ízében má- chai romantikus írásra, amely a „Képek életemből“ ciklus más prózáihoz hasonlón azt is bizonyítják, hogy Mácha realista eszközökkel akarta ábrázolni korának társadalmát. Reméljük, a legközelebbi magyar fordításban kiadandó Mácha kötet összeállításánál az író prózai írásairól sem feledkeznek meg. A fordító, Végh György költői és műfordítói erényeit, tehetségét a Május magyar fordításából megismerhettük. A versekben az eredetivel egyenértékűn tolmácsolja a költő: megtalálja magyar megfelelőjét Mácha romantikus, képekben és színekben gazdag, mégis pasztellszerűen lágy költői nyelvének, a versek a fordításban is versek, érzésre és értelemre ható költemények maradnak, mit sem vesztenek erejükből. A cseh népdalok ihlette versek a magyar népdalok hangulatát, ízét idézik a legtöbb esetben. így helyes, így jó: így válik a műfordító valóban hű, méltó meg- szólaltatójává a költőnek. A kötet grafikai kiállítása, az illusztrációk Reich Károly munkája: rajzai a Mácha vers hangulatát idézik, érett, szándékosan egyszerű, éppen ezért kifejező művészi eszközökkel. František Hrubin Augusztusi vasárnap című drámája négy esztendővel ezelőtt a prágai színházi évad legsikeresebb bemutatója volt. A szerző mintha szándékosan kerülné azt, amit általában „drámaiságnak“ szoktunk mondani: a nagy szavakat, tragédiát idéző, feszült helyfigyelt
