Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - LÁTÓHATÁR - Johannes R. Becher: A költészet védelmében
egyenértékű a jövőbenézéssel. És továbbhaladás közben is hátratekinthet az ember, nem kell feltétlenül visszafordulnia, mert a körülöttünk örvénylő megrázkódtatásban irányt téveszthet és váratlanul a rég elavultnál talál kikötni. * Jegyezzünk meg egy figyelemreméltó, és tanulságos jelenséget: az emberinek túlcsiszolása és finomítása nem feltétlenül vezet annak magasabb fokra emelkedéséhez vagy felmagasztosulásához, mint hinnők, ellenkezőleg, a bonyolultan és túlfinomultan emberi embertelenséghez és barbársághoz vezet; minél túl- finomultabb a túlfinomult, annál durvább, primitívebb, állatibb ingerekre van szüksége kiegyenlítésként, csak így tudja megtartani életképességét. Őrizzük meg ezért az emberit egyszerűségében, ügyeljünk rá, hogy idejében feloldjuk a bonyodalmakat, ami pedig az élvezeteket illeti, mértékkel, az arany középszer elvei szerint éljünk velük. És éppen a túláradó és szertelen jellemek gondoskodjanak ellensúlyról, csak így szerezhetik meg emberi egyensúlyukat. Mert az emberi fejlődésben az átlagos jellem, az a bizonyos „legjobb átlag“ Arnold Zweig fogalmazása —, vagyis a kiegyensúlyozott ember a mértékadó (de ennek, természetesen, semmi köze az opportunizmushoz vagy élvtelenséghez). * Abból a tényből kiindulva, hogy a költészet a magasabbrendő élet egyik válfaja, némelyik költő olyan magasabb álláspontra próbál jutni, amelyen légüres térben lebeghet minden történelmi esemény fölött. írtunk már egyet-mást arról, hogy az ilyen magasabb álláspont valójában egészen alacsony, sem áttekintést nem ad, sem kilátást nem nyit; de újra meg újra hadat kell üzenni az ilyen „magasabbrendű“ -nek, amely vásári kikáltóként fitogtatja talmi csillogását, hogy nyakunkba sózza az alacsonyabbrendűt. Végrendeletem: Költők, védjétek a poézist, védjétek a költészeten belül és a költészeten kívül. Remélem meggyőztelek benneteket arról, hogy ki kell bújnunk a bőrünkből, ha a bőrünket akarjuk megvédeni.Védjétek a bőrötöket, védjétek a költészetet! Költészet barátai, ti hűséges versolvasók, hozzátok is szól a felhívás: védjétek a költészetet, rágalmazóival és üldözőivel szemben, s néha még éppen mi, költők, valljuk be ezt nyíltan magunknak — a költőkkel szemben is, ha cserbenhagyják, ami nagy és örök benne, és engednek az olyan korszellem ízlésének, amely a költészetet titokzatos fontoskodássá,' öncélú, érzelmes fecsegéssé vagy nyomorúságos rímkovácsolássá zülleszti. S ti, valódi kritikusok, a poézis igazi barátai, védjétek öt, a költőkkel együtt, a költészettel össze nem férő stílustalanság és modortalanság ellen s a költészettel együtt védelmezzétek a nyelv szépségét, tisztaságát és gazdagságát. Kritikusok, a költészet barátaival és a költőkkel együtt küzdjetek érte, hogy a költészet védelmi arcvonala mindenütt ugyanott fejlődjék fel, előretolt állásai odáig húzódjanak, ahol magát az életet, az emberhez méltó élet jogát, a békét és a szabadságot védelmezik! Vajda Gábor fordítása. *** Részletek a költő „Verteidigung der Posie“ c. művéből. (Aufbau Verlag, Berlin. 1960.) * Goethe: Gefunden (Szabó Lőrinc ford.)
