Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - HÍD - Kovács István: Paszkvillusok
A bírálatnak, kipellengérezésnek több módja és formája ismeretes mind a mindennapi, mind az irodalmi életben. Az elmúlt évszázadokban, különösen a XVI—XVIII. században a közéleti személyeket, főképpen pedig a diéták résztvevőit: a királyt, érseket, a rendek és céhek képviselőit, valamint a vármegyék küldötteit legkíméletlenebbül a gúnyversek legélesebb hangú, leginkább szókimondó válfajával, a paszkvillusokkai ostorozták és támadták. Több diétáról szép számban s nem kis változatban maradtak ránk igen értékes és tanulságos paszkvillusok. Közöltek is belőlük több alkalommal a régi magyar irodalom odaadó búvárai (vö. Thaly: Adalékok; Abafi L.: Figyelő XIV. 1883, 251—2. I.; Czeizel J.: Egyetemes Philog. Közlöny 1903; Rexa Gy.: Irodalomtörténeti Közlemények XIX. stb.; teljesebb irodalmát l. Kosáry: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. II. 91—2; 186—8. I.) nagyobb részük azonban még vagy lappang, vagy pedig feldolgozatlanul hever a levéltárak és könyvtárak kéziratos gyűjteményei között. Nemrégiben városunk líceumi könyvtárában akadtam eddig ismeretlen gúnyversekre. Valamennyi az 1764. évi országgyűlésre vonatkozik. Legszebb közöttük az alább közölt magyar nyelvű költői alkotás. Nem óhajtok itt részletesebben foglalkozni a paszkvillusok irodalmi és történeti értékével, sem témakörével vagy formájával. Ehelyett bemutatok ízelítőnek egy-egy olyan jobb, kiforrottabb szerzeményt, amely ékesen szemlélteti a paszkvillusok minden jellemzőjét. A most közzétett vers a paszkvillusok egyik leggyakrabban tárgyalt témáját, Magyarország megnyomorítását, a bécsi császári udvar elnyomó politikája által kiváltott panaszt és halálos kétségbeesést örökítette meg allegorikus formában. Érdekessége a költeménynek, hogy pontosan megjelöli, mit jelképez az allegória, illetve annak egyik-egyik alkotó eleme. A verssorok alexandrinusok. A négysoros szakaszokat csoportrím kapcsolja egybe. A költemény nyelvjárási sajátságait (özés, ézés, a utáni -zás, -bul, -bűi stb.) változatlanul meghagytam, mert ezeknek perdöntő szerepük van a szerző vagy másoló származási helyének kikövetkeztetésében. Ezek szervesen hozzátartoznak ugyanúgy, mint a régi ét cszobrokhoz az idő múlásáról tanúskodó kellemes színű patina. Kovács István: Paszkvillusok Tegnap szemeimre álom ereszkedett, Álmomban előttem látás kerekedett, Melyben egy ősz ember mellém heveredett, Ily beszélgetésben velem keveredett. Amint Pozsony vára helye helyeztetik,2 A szökellő Duna mellé terjesztetik, Kicsapása közé sziget rekesztetik, Edy jajgató személy abban szemléltetik. Reszkető kezeit kapcsoló fejére, Szemeit emeli az ég közepére, Négy orcáján folyó keserves könyvére,3 S hangos száján jajjal zengő beszédére. Nézd meg személyét is, vizsgáld meg, kicsoda, Függeszd szemeidet valósággal oda, Lásd, férfi-é vagy leány? találd ki, kicsoda, S kérd meg, ily bánatra miért szaporoda? Halld meg valójában minden panaszait, Fogd s fontold gondosan jajgató szavait, Vedd szívedre gyászos keserves jajait, Nézd szívét epesztó terhes fájdalmait. Jaj, magyar, mint látom, ül egy fa enyhében, Dobogó szíve vér, alig fér mellében, Lecsüggő hajait tépi keservében, Leány, úgy szemlélem, gyászöltözetében. Vérbe keveredett szegénynek ruhája, Kidagadt a szeme, beésett orcája, Piros ajakinak elhervadt rózsája, Erőtlenségiben alig mozog szája. Nem csak látom, de már szavait is hallom, Szörnyű sírásait magam is átallom,4 Ily keservet soha nem láttam, megvallom, Tovább mégyek s nézem, mit szül a siralom. A mint lábom arra gyorsabban szaladó, A jajgató részhez közelebb haladá, A bús leány újabb jajszóra fakadó, Szaván lábom, fülem ottan megakadó. Ah! úgy mond, szüzeknek bírája, istene, Keserves gyászom közt segétség kellene, Ne légy kérésemnek, oh felség, ellene. Ne légy szolgálódhoz, kérlek, kemény s fene. 1 ejtsd: szomnium „álom“ 2 fekszik, elterül 3 könnyére 4 szégyellem, restellem
