Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - HÍD - Botka Ferenc: A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban
mukban, problémáikban számtalan olyan kérdés csíráját hordozzák, amelyek évek múlva értek teljesértékű alkotásokká. E nagyrészt már csak irodalomtörténeti jelentőségű anyag azonban így is rendkívül érdekes, hiszen az irodalmi csúcsokhoz vezető utakról ad izgalmas Ízelítőt. V. Kimm: Túl a barikádon c. művéről például így ír Genadief: „A regény hősének, Mat- vejevnek egy, a fehérekkel való összecsapás következtében le kell operálni az egyik lábát. Matvejev számára az élet annyi, mint munka a forradalomért. Az öngyilkosság gondolatát elutasít ja, magától és a párt, az elvtársak tudta és beleegyezése nélkül megmarad a forradalmi munka olyan formájánál, amely tőle telik. A fehérek golyója teríti le egyszer, amikor illegális felírásokat ragaszt ki a falakra." Vajon nem Pavel Korcsagin forradalmi hűségét és hihetetlen élni akarását idézi fel bennük Matvejev alakja? Ez a típus száz és száz élő alakban létezett, s fokozatosan, több kisebbjelentőségű mű „előkészítése“ után vonult be a szovjet irodalom élvonalába. Hasonló gondolatokat ébreszt bennünk Belih és Pantyelejev könyve: Szkid vagy csavargók köztársaságába,26 A forradalom és a polgár- háborúk éveiben elárvult vagy otthontalanná vált csavargóinak újonnan alakuló életét mutatja be Belih és Pantyelejev műve, amely, mint Szende István Irta, „nem regény, hanem hatalmas, megrázó, hol könnyeket, hol mosolyt fakasztó kultúrdokumentum". „Fiatal gyújtogatok, rablók, tolvajok, gonosztevők köztársaságának annálesze", amely a szemtanúk élményszerűségével — (a két író is tagja volt a „köztársaságnak“) — írja le a telep átformálódását; azt a folyamatot, amely a szovjet élet teljesjogú polgáraivá neveli a társadalom számára már elveszettnek hitt gyerekeket. Az ismertetést és a könyvet olvasva lehetetlen nem gondolni Makarenkóra és hőskölteményére, az Üj ember kovácsára, mely hasonló körülmények között és hasonló eszközökkel, de természetesen sokkal érettebb és kiforrottabb írói módszerekkel dolgozta fel később ugyanezt a témát. Kimm, Belih és Pantyelejev a NÉP korszakát bemutató művekhez vezetnek . át bennünket ... E kor kulcskérdése: a gazdasági építőmunkára való fokozott áttérés. Ki előbb vagy utóbb, ki könnyen vagy ellenkezve, de mindenképpen meg kell, hogy értse az évek sürgető parancsát: a tanulás, a művelődés szükségességét. — A szovjet irodalomban megjelennek a főiskolásokról szóló regények. Az Üj Szó Ognyov: Kosztya Rjabec az egyetemen c. könyvéről közöl recenziót ebben a témakörben.27 A regény, amely a főhős közép- iskolás élményeit megeleveníti, Kosztya Rjab- cev naplójának a folytatása, a huszas évek 26s. :Szende István: a ,,Skid“ regényben. 1929; 1. sz. 21-22. p. szovjet egyetemi fiatalságának életébe nyújt bepillantást, s érzékeltetni tudja az új, kommunista értelmiség kialakulásának sokszínű és változatos folyamatát. A recenzió írója szerint a szerző „bátran bevilágít a mai orosz szegénységbe, melyben — mivel általános, van valami megnyugtató és nemes. De Kosztya Rjabcevnek nincs rá gondja, hogy biztos bázisra érjen. Individuálpszihológiáról vitatkozik, sültgesztenyét ebédel és néha avaron alszik. De ebben a dobáltatásban érik éppen emberré. S itt veszti el azokat a gátlásokat s előítéleteket, amik a fizikai munkát s általában a különböző életkereteket nem ismerő, élettől elzárt társait jellemzik. Kosztya Rjab- cev töretlen embersége szinte megható példája ennek a nehéz indulásnak, amely súlyosabb válság nélkül áll oda mint aktív tényező a tömeg életébe. Ezzel korunk új intellektuális emberének a figuráját teremti meg." A. Genadief már idézett cikke28 a huszas évek szovjet fiatalságának egyik további kérdését is érdekes és elgondolkodtató művek során mutatja be. E • kérdés: a család és a szerelem problémája. „A fiatalság egy része ebben az időben — írja — azt az uralkodó nézetet vallotta, hogy a szerelem valami túlhaladott dolog, a család a régi világban számított csak valamit és immár csak akadályozója a forradalomnak." Az élet azonban túlhaladt ezen az álásponton, s a Genadief által ismertetett regények éppen az új család, a férfi és nő közti új viszony megteremtésének kísérleteiről adnak számot. Ilja Brasnyin regénye Az ugrás, ha nem is tökéletes megoldásában, de feltétlenül őszinte keresésében tipikusan példázza a folyamatot. „Mindenki árokkal választotta el magát a közösségtől és mindenki kénytelen megtenni az ugrást az árkon át, — mondja a regény hősével az író. A regény főalakja elhagyja nyárs - polgári feleségét, mert az akadályozza őt a közösségi munkában. De az író nem mondja meg határozottan, hogy alapvetően milyennek képzeli az életet a komszomol családban. A regény egy házaspárt mutat be, — barátságra alapuló házasságot — hogy mintát adjon az ilyen házas életre. De az író sem filozóf iai- tag, sem művészileg nem tud megbirkózni a feladattal. Az „ugrás" elmélete nem állt helyt — fejezi be' Genadief. — A kérdés megoldása nem az ugrásban, hanem az egyénnek és a kollektívnak!!) egymással való kiegyenlítésében rejlik." A cikk további részei a munkához való új viszonyt bemutató művekkel foglalkoznak: Karavajeva, Koloszov és Geriszimova színdarabjaival, amelyek viszont annyira a nagyobb művek gyenge „előkészítői“ közé tartoztak, hogy nem érdemes részletesebben kitérni ismertetésükre. 27. Peéry Rezső: Kostja Rjabcev, az új ember. 1929. 7 — 8. sz. 34 — 35, p. 28. L. 25. jegyzetet. «
