Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - HÍD - Botka Ferenc: A szovjet proletárirodalom visszhangja a csehszlovákiai magyar munkássajtóban
A szovjet irodalmat „belülről" bemutató közlemény csak egyetlen egy akadt az Üj Szó évfolyamaiban. Ivan Szamoljov: Gorkij és az orosz kritika21 c. cikkében, ha vázlatosan is, de képet ad a szovjet irodalmon belül kialakult frontok egyikéről. Szamoljov ugyanis arról ír, hogy az orosz kritika egy része fanyalogva fogadta a Klim Szamgin élete első kötetét. Az ő szavaival élve: „Ez a mű alkalmul szolgált arra, hogy Gorkij megérezze azt az ellentétet, mely közte és az új kritikai nemzedék közt fennáll." E nemzedék — írja Szamoljov — „szigorú osztályideológián szűri át esztétikai mérlegeléseit“, s bizonyos „szociológiai dog- matizmussal jár el bírálatában". Nem kétséges, hogy ezek a nézetek a pro- letkultos, majd a nyomukba lépő proletárírók nézeteit képviselik, akik az irodalomtól kizárólag a proletariátus tetteinek hű megörökítését és a társadalmi változások pontos osztályregisztrálását követelték. A továbbiakban Szamoljov a proletárírók gyakorlatát kissé tévesen általánosítva a következőképpen ír az egész szovjet irodalomról: „A forradalomból és az új orosz világból kinőtt egy új orosz irodalom, amely a maga épületköveit már az új világ matériájából veszi. Ez az új orosz irodalom erősen szociológiai telítettségű, és mint ilyennek megvan az a tulajdonsága, hogy túlságosan elméleti." A cikk befejezése helyes, bár nem minden indokolásában pontosan megfogalmazott kritikában részesíti a szovjet irodalom szociológiai irányzatát. „Az irodalomban minden társaő.almi racionalizmus mellett is van valami kiszámíthatatlan anyag, amit az intuíció választ ki az életből. Enélkül nincs irodalom, csak értekezések. — A szociológiai esztétikának is meg kell értenie azt, ami az irodalomban — csak irodalom.“ E gondolatok, s magának a cikknek a közlése, úgy véljük, némileg fényt vetnek a folyóirat első évfolyamának bizonyos tartózkodására is a szovjet irodalommal kapcsolatban. A lap szerkesztése ugyanis semmiképpen sem érthetett egyet az irodalom fenti sematikus leegyszerűsítésével, s ezért figyelme inkább a nyugati haladó írók felé fordult. — A szovjet irodalom gazdagabb beáramlása — a lap egész szerkesztési szellemének már jelzett balratolódásával — az 1932—33-as évfolyamban indult meg erőteljesebben. Egyes művek ismertetői E meggyarapodott közlések: — könyvkritikák és rövidebb fordítások — a szovjet irodalom egészére vonatkozó s a legtöbbször pontatlanságokkal és torzításokkal teli írásokkal szem21. Iván Szamoljov: Gorkij és az orosz kritika. 1929. 2. sz. 21. p. 22. Mátrai Ede: Két elbeszélés. 1932. 5 — 6. sz. 46. p. 23. Itt kell megemlékeznünk a szovjet irodalom egy kevésbé jelentős alkotásáról is, amely az 1905-ös forradalomnak állít emléket. — L. Jócsik Lajos: Orosz 1905 Miben az egyes konkrét művekről adnak általában helytálló és kielégítő tájékoztatást. Először az anyag nagyobbik részét kitevő recenziókról szólunk. — E rövid közlemények, amelyek a lap nyugati orientációja folytán nem az eredetik, hanem német fordításaik alapján készültek többségükben először, vagy éppen egyedül itt, az Üj Szó-ban adnak hírt a szovjet irodalom első hajtásairól, kísérleteiről. Elsőségük mellett azonban az is figyelemre méltó érdemük, hegy ha nem is ölelik fel az új irodalom egész folyamatát, de apró jelzéseikkel érzékeltetni képesek a huszas évek fejlődésének és kibontakozásának minden jelentősebb szakaszát. A szovjet irodalom első periódusát a polgárháború „tűz és vér" korszakát egyetlen mú: Szeráfimovics Vasáradat-&nak az ismertetése idézi.22 A ma már általánosan ismert művet, amely Kubány szegényparasztjainak visszavonulását és a forradalmi csapatokkal való egyesülését mondja el, a bíráló ismertetés szerzője (Mátrai Ede) a' forradalom „Anabázu•iának“ nevezi: „Szeráf imovics Vasáradata, szűk- reszabott epizódikusságában is az egész orosz nép hőskölteményévé szélesedik. így vezette vissza Xenophon az ókori görögöket Kisázsiá- ból. Visszapillantásának történetét a híres „Anabázis"-ban írta meg. Szerafimovics Vasáradata az ellenforradalom tűzfészkéből visz- Szavonuló tízezernyi szegényparaszt sorsának epikusán felfokozott történelme, valóságos új „Anabázis“-a."23 Az Üj Szó ismertetésének döntő többsége a szovjet irodalom már második szakaszát, a háború utáni korszakot tükröző művek felé fordul. — E művek közül a legnagyobb nyugati sikert Nyeverov: Taskent a bőség városa c. alkotása érte el. Az 1921-es volgai éhínség alatt lejátszódó regény főhőse egy kisfiú, aki ezer viszontagság közt eljut Kazahsztanba, meghozza onnan és elveti az új életet jelentő búzát. „Mint valami kezdetleges fafaragás — írja róla ugyancsak Mátrai Ede — az Üj Szóban24 olyan egyszerű és mégis, éppen ezért annyira megkapó a kis parasztgyerek utazásának leírása. Pénz nélkül, egy darab kenyér- héjjal a zsebében, vagonok tetején és ütközőkön, csalódások és kétségbeesések közepette csak a cél elérésének akarata hajtja öt előre. — Valahogy úgy érezzük, hogy a kis paraszt- gyerek kalandjainak egyszerű meséje mögött a megtépázott, ezer haláltól fenyegetett, de végül mégis diadalmaskodó új orosz élet harsog“ A Genadief: Az októberi ifjúság az orosz irodalomban c. cikke25 egész sor további művet mutat be ezekből az évekből, amelyek tulajdonképpen még csak kísérletnek tekinthetők, a szovjet „klasszikusok" előhírnökeinek. Tártálchel Matveev: „Les hommes du 1905 russe.“ 1929. 7 — 8. sz. 36. p. 24. L. 22. jegyzetet. 25. Genadief A.: Az októberi ifjúság az orosz irodalomban. 1932. 11-12. sz. 25-30. p.
