Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Veres János: Vasco de Gama
Felébredt, s pillantása a fekete sarkú, átlátszó harisnyára esett, mely a szék támláján lógott. Hirtelen nem tudta, hol van, csak pillanatok múlva jutott eszébe, hogy Juanita ágyában fekszik. Hátára fordult, a lány még aludt, kékesfekete haja szétterült a párnán. A piros blúz hátul ki volt gombolva, kilátszott olajbarna bőre. Az ablakon besütött a nap, az utcáról álmos gitárszó hallatszott. Hogyan is történt ?... Nehezen tudta rendbeszedni gondolatait, feje szédült, szeme előtt karikák táncoltak. Már spicces volt, amikor Csekő éjfélkor bezárta a kocsmát. Az égen sok csillag volt, átmentek egy bárba, ahol Csekőnek a matrózzal kellett találkoznia. A kopasz matróz a fali lámpakar alatt ült Juanitá- val. Leültek az asztalhoz. — Képzeld, — mondta Juanita Csekőnek, s fejével a matróz felé intett, — azt állítja, hogy ő az apám. — így is van, — mondta a matróz, s tetovált karját nézegette. — Miért nem akarod elhinni? Készéi a szájukat nézte, ittasan nehezen értette meg az idegen nyelvet. — Azt mondtad, húsz éves vagy, — szólt a matróz, — és amikor születtél, anyád a kikötőben lakott, a bőrüzlet mellett. Minden egybevág. — Azóta nem jártál erre? — Nem, azóta nem jártam erre. Visszamentem Mexikóba ... Mit gondolsz, miért hívnak Juanitának? — Nem hiszek neked, — fordult el tőle a lány. — Hagyjátok abba, — mondta Csekő. — Rendeljünk valamit. A matróznak sok pénze volt, egy üveg gint rendelt. A zenekar nagyon jól játszott, a parketten sokan táncoltak. Később Csekő kiment és két lánnyal tért vissza. Szorosan ültek a kis asztal körül. Készéi Juanita mellé került, a lábuk összeért. A lányon piros blúz és szűk fekete szoknya volt, s mélyen bekönyökölt az asztalra. Hosszú, egyenes haja a válláig ért. Készéi a gyermekkori oltást nézte a lány karján. A többi esemény csak egy-egy felvillanó képben maradt meg elméjében. A magas pultnál ültek s talpas pohárból ittak valamit, amiben egy szelet citrom és egy jégkocka úszott.. . Táncoltak a parketten és mindig összeütköztek valamelyik párral... Visszafelé jött a folyosóról, Juanita a női WC előtt állt, s mikor odaért, hozzásimult és megcsókolta... A matróz szomszédnője vállán tartotta tetovált karját, mexikói kalandjait mesélte ... Aztán eljöttek a bárból, s az egyik lány lakására mentek. A matróz és Csekő eltűntek valami függöny mögött. Leült a fotelbe — más hely már nem volt —, s megfogta Juanita csuklóját. Magához akarta húzni a lányt. — Elmegyünk innen, — mondta Juanita. — Nem jó itt... Sötét utcákon mentek végig, olykor nekitántorodott a lánynak. Sokáig gyalogoltak, végül sötét lépcsőházban találta magát, a lány megfogta a kezét és rátette a hideg vaskorlátra ... Felöltözött és lement a lépcsőn. Meglátta magát az udvari lakás ablaküvegében. Szeme karikás volt, arca krétaszínű. Kiment a kapun. Az utcán még szólt Veres János „Vasco de Gama„
