Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Forbáth Imre: Versek
Forbáth Imre c sütörtök délutáni nagy fantázia Itt az ideje, hogy beváltsam a hozzám fűzött reményeket. Hűtlen barátaim már azt mesélik, hogy lehanyatlott sorsom csillaga; a kávéházban új törzsfönökök tűntek fel fekete ingekben s lobogó hajzatokkal — rebesgetik, hogy tehetségtelen vagyok és plagizáltam halhatatlan verseimet — nem, ezt nem tűrhetem tovább! Sürgősen tennem kell valamit, drága barátnőm is gyanakodva nézi leapadt atlétavállaimat — igen, érzem, hogy elhanyagoltam az asztronómiát, új bolygókat kell fölfedeznem és hosszúfarkú üstökösöket, a tejút rejtelmes ködképei az én csalhatatlan szemeimre várnak, egyedül ülök óriási teleszkópok alatt és eltűnődök a kozmosz rejtélyein, huszonhárom nagy értekezésem után a valparaisói egyetem meghívását büszkén elutasítom, az arktikus tengereket végighajóztam már s most Cap Dickinson előtt hajótörötten csücsülök egy jéghegyen, tudóstársaim fagyasztott lapockájából vígan lakmározok és kigondolom a filozófia új szisztémáját — a pingvinek és fókák gyönyörtől nedves szemekkel figyelnek, s én közös háztartásban élek egy karcsú jegesmedvével... Alaszka partjain az eszkimók küldöttsége vár, kezemben ébresztőórával s fogaim között pipával partra lépek s megalapítom Észak birodalmát, büntető expedíciót indítok Délre, verseim plakátokon jelennek meg, és óriási fényszórók vetítik az égre Forbáth proklamációit. Zeppelinek bataillonja kísér aztán Prágába, hol újra elfoglalom asztalfői tisztemet az Edison kávéházban — barátaim zokogva ölelnének már keblükre — de. én hűvös és hallgatag harcosként ülök kapucínerem előtt. 1928. adósságok Adósságok rettenetes tömege nehezdik rám, mint kövér hegyet érzem nyakamon, gleccserekkel, ködökkel és üvöltő északi orkánokkal, s így járkálok én, a természetimádó, pazar képekbe öltöztetve gigantikus mosószámláimat: tízezer gallér tisztításáért tartozom egy kékkötényű, masszív angyalnak, ki sírva szapulja-mossa ártatlan ingecskéimet és tartozom szobám bérével is —
