Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Forbáth Imre: Versek
immár imaginárius lett elhelyezkedésem a Térben, már csak égi malaszttól, könyörülett'ól és ágyam fűlött függő Szent Anastásiustól várom vad háziuram szívének megpuhultát. Lábujjhegyen lépek be szobámba komor éjfélidőn, dobogó szívvel a takarót fejemre húzva, rettegve várom a hajnalhasadást — gonosz szellemek ágyam fölé hajolva csúfondárosan suttogják vesztemet — minek is születtem én, mivégre volt példás szorgalmam és versek tömegét gyártó tündéri fantáziám? gyászoló bús pincérek állanak körül és engem okolnak kávéházaik hanyatlásáért, kapucínerek, kiflik és lágytojások garmadái úgy tűntek > el bendőmben, mint vízcseppek a zord Niagarán bizalmatgerjesztő kisgazda külsőmre hiteleztek borbélyok, szabók és a trafikok lágykeblü hadiözvegyek, tandíjaimmal adós maradtam, s a tudomány szent csarnokába már-már be sem engednek a bősz pedellusok, s most érzem a talajt rengeni alattam, és veszélyesen megrendülni polgári becsületem: az összes kaszinók, jachtklubok és irodalmi szalonok nemsokára elhatározzák szégyenteljes kigólyóztatásomat — verseimet nem fogja olvasni senki — és én kénytelen leszek révkalauzi állást vállalni számos kikötőben. 1936 a költő Kutyák vadul ugatnak a holdra, mely augusztusban különlegesen vad és vörös a hold nem bánja ezt! Ti is, a polgárság büszkeségei, ti, bajnokai a demokráciának, felemelitek tiltakozó szavatok a proletariátus diktatúrája ellen? Ö, ti jeles firmák! Mi ismerünk titeket jól! a szuronyok mögött, a gépfegyverek mögött ott látjuk arcotok mezítelen: a széplélek arca a generálisok üllepéhez nagyon hasonlatos ... Csak ugassátok a vörös holdat — a hold nem bánja ezt! a dolgozók szovjetállama hatalmas feladatát meg fogja valósítani: a szocializmus pillérei már majdnem készek mint a bogáncsot a sztyeppek szele titeket is mihamar elsöpör a forradalom vihara. 1923 versek 1923-36
