Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - Mňačko L.: Német katonatemető

magyarázod, hogy otthonuktól oly messze pihennek? Te és a hozzád hasonlók életünk legszebb éveit dúltátok fel olyan országokban, ahol semmi keresni valótok sem volt. Te furcsa nevű német, mit is kerestél az én dolgos, békeszerető hazámban?

Ki tudja, talán senkit meg sem öltél, sem férfit, sem gyermeket, sem asszonyt, bár a háborúban ilyesmit kevesen állíthatnak magukról. Lehet, hogy mégsem öltél.. . akkor hát mi vagy Buse, te német katona? Ártatlan áldozat? Talán azt hiszed, hogy a szörnyűségek után, amit ti zúdítottatok a világra, még létezik olyasmi, mint a német katona ártatlan áldozata? Akár öltél, akár nem, itt vagy, ide temettek ebbe a földbe. Már ez is bűn, s ezt másképpen nem is lehet megfizetni. A német katona nem ártatlan áldozat, ebben a háborúban nem volt ilyesmi. Tudtad ezt? Tudtátok ezt? Ha nem tudtátok, annál rosszabb.

Te furcsa nevű német katona, hidd meg, nem gyűlöletből mondom, de örülök halálodnak, annak, hogy itt fekszel. Ha te élnél, akkor én nem élnék, s ez alapvető különbség, mert nem én törtem be rabló szándékkal a te hazádba, de te az enyémbe.

Annyi országot bejártál, te német, s épp itt ért a szerencsétlenség! Hát megérte, hogy ezért annyit menetelj, hogy Európa országútjain nyeljed a port, hogy annyit rohamozz, ölj, lőj, rémülten lapulj, hogy fagyoskodj és sárban gázlódj, hát megért ennyit ez a köbméter szlovákiai föld és az a fakereszt?

Körültekintettem e furcsa temetőben, a keresztek egymást fedő sorokban álltak ott, némely mégis félre billent már. Valami folyvást és folyvást arra bíztatott, hogy felkiáltsak:

„Mi keresnivalótok volt itt, németek?“

B. Prorokov: Gyászoló asszonyok