Irodalmi Szemle, 1961

1961/5 - Mňačko L.: Német katonatemető

Hol, merre jártál még, te német katona — Rudolf Buse! Nem fordultál meg véletlenül a Balkánon is ? A balkáni háború bizony nem volt valami vidám mu­latság, a Balkánon ott kezdődött el a romlás és a halál, s aztán nem volt már szünetje. Bizony, te német katona, borzadva rádöbbentél, hogy a halál nem egyoldalú valami, hogy mindenütt megleli a maga kedvenceit. Bizony sok­felé dúltál, német katona! Falvakat gyújtogattál és csecsemőket szúrtál szuro­nyod hegyére, idegen istállókból és udvarokból elhajtottad a marhát és erőszakot vettél az asszonyokon. Ügy mentél el a német katonatemetők mellett, mintha semmi közöd se lenne hozzájuk, s mikor az orosz sztyeppén azt láttad, hogy fakereszteket raknak ki a vagonokból, csak nevettél és barátaidnak szemérmetlen tréfákat mondtál a párizsi asszonyokról. Ha lehetne, szívesen elüldögélnék veled egy pohár sör mellett. Bizony, Rudolf Buse, elbeszélgetnék veled. Őszintén és nyíltan ezt ajánlanám neked — tudod-e mit, te német? add oda nekem a házadat, a feleségedet és mindent, ami a tiéd, mert másképp csóvát vetek mindenre, porrá égetlek, agyonkínozlak, megsemmi- sítlek, fölakasztlak, tarkón lőlek, darabokra vagdoslak, tankokkal széttaposlak. És ne próbálj védekezni, mert minden halottamért százat lövök agyon a tieid közül, mert te vesztetted el a háborút, aki pedig háborút veszt, már nem az, akinek tudta magát, alacsonyabb rendű fajhoz tartozik, hiszen a háborút csak tehetséges és tiszta faj, a gondviseléstől öröktől fogva kiválasztott, a zsidóktól, a bolsevizmustól és a szentimentális humanizmustól megtisztított faj nyerheti meg. Milyen most a te fajtád, halhatatlan német katona? Azt mondják rólad, hogy derekasan verekedtél. Dicsérgetik katonai erényeidet. Mondd, te német katona, mit jelent derekasan verekedni? Ártatlan embereket öldökölni, hiszen semmit se vétettek ellened, s nem is tudtál róluk semmit, azt sem, hogy a világon vannak. Ebben az évszázadban valaki még azzal büszkél­kedhet, hogy derekasan verekedett? Képzeld el, hogy valaki, aki a derekas verekedni tudást erénnyé s a nemzet életképességének legfőbb bizonyítékává avatná, aztán betörne Németországba és olyan derekasan verekedne, hogy egyet­len német se maradna a világon. Hiszen erre ugyanúgy joga van mindenkinek, mint neked. Hiszen a legyőzött Németország, amit a nálad derekasabban vereke­dők győztek le, semmit se tehetne ez ellen! Volt, aki nálad derekasabban vere­kedett, olyan derekasan, hogy téged is legyőzött, mégis — miért nem viselke­dett úgy, mint te annak idején a legyőzött országokban? Tulajdonképpen mire voltál büszke és milyen büszkeségre nevelik most a fiadat? Mondd, Rudolf Buse, te kubai földbirtokos, doneci szénbáró, uráli acélmágnás, milyen most a te Lebensraumod ? Szlovákiában, abban az országban, ahová sosem kívánkoztál, itt van a te két öles Lebensraumod. Itt Hunkovcén! Hunkovce... még csak kiejteni sem tudtad, nem is sejtetted, hogy valahol létezik egy Hun- kovce nevezetű kisközség. Látod, mégis létezik. Te meg már sehol se vagy. S rokonaid, ha el nem pusztultak a bombázások idején, nem tudják, hová tűntél. Tudod-e, te Rudolf Buse, kinek volt haszna belőled legutoljára? Annak, aki a fakereszteket gyártotta. Ez volt bizony az utolsó nyereség, amit még megvehet­tek rajtad. Talánn húsz, talán ötven pfennig volt, nem tudom. A keresztgyártó talán még most is él, a háború utáni időkben és lehetőségek közepette talán kibővítette apró vállalkozását és nagy részvénytársasággá szervezte. Kriegs- bestattungskreuzfabrik G. M. b. H. Van sok olyan, aki fejfának való fakeresztek­kel ültetné be a földgolyó minden hektárját. Na látod, Rudolf Buse! Most pedig ne várj valami hamis gesztust, ne várd, hogy majd azt mondom, bocsássuk meg egymásnak, amit tettünk, már nem haragszom. Ilyen gesztusokkal az első világháború után ajándékozták meg egy­mást az emberek abban a reményben, hogy olyasmi többé sosem fog megismét­lődni. Húsz év múlt azóta, s te újra masírozni kezdtél. Nem tudod mivel igazolni katona életedet, sem azt, hogy katona módra haltál meg, sem azt, hogy itt temettek el az én hazám földjébe. Mit tudom én, mi mindent műveltél, amerre csizmád taposott ? Talán azt hiszed, hogy a halál mindent semmivé avat, hogy a halálban mindnyájan egyen­lők vagyunk, hogy a halál a legmagasabb ára s egyben váltsága önön bűnünk­nek? Hogyan akarsz egyenlővé válni azokkal, akiket megöltél, mivel mented.

Next

/
Thumbnails
Contents