Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Mňačko L.: Német katonatemető
Még sok sírfelirat olvasható a hunkovcei temetőben. Gren, azaz Grenadier Alfred Gotthard, géb. 17. 3. 1896, gef. 8. 10. 1944. Idős ember volt, csaknem ötven éves. Gyalogos volt és semmi rangja. Valószínűleg harcolt már az első világháborúban is, hiszen akkor még fiatal volt. Nem lehetett valami nagy harcos, kitüntetésre se tett szert. Két háborúban még őrvezetői rangra sem vitte fel. Az is lehet, hogy felvitte, de lefokozták. Ki lehetett ez az Alfred Gotthardt? És hová való? Nős volt? Valószínű, hogy nős, lehet fia is volt, a fiú talán a Wehr- macht tisztjeként szolgált, talán szégyenkezett az apja miatt és az 1944-es esztendőnél valamivel jobb időkben, mikor szabadsága idején otthon járt, talán szemrehányást is tett apjának, hogy nem jó német. Alfred Gotthardt, negyvennyolc éves, gyalogos közlegény. Véletlen golyó ölte meg ? Vagy egy mesterlövész, aki a folyón túl egy fa koronájában rejtőzött el? Nem, mert több olyan kereszt van itt, amire ezt a dátumot égették: gef. 8. 10. 1944. Azon a napon nem volt itt nyugalom, aznap valami megmozdult, megindult. Most pedig itt fekszik Unoff. Kurt Koziol mellett (géb. 12. 10. 1923. gef. 8. 10. 1944.), aki négy nap múlva lett volna huszonegy éves. Talán épp arra gondolt, hogyan ünnepli meg születésnapját. Ilyen Unoff. mégiscsak jelentett valamit. Ez a fiú gyorsan előre haladt a ranglistán, legföljebb három évet szolgált, tehát nagyon igyekezett és snájdig fiú volt, akinek nem sok nehézséget okozott egy-egy üveg pálinka megszerzése. Talán az öreg Alfred Gotthardt közvetlen parancsnoka volt, abban a pillanatban talán kacskaringós káromkodásokat eresztett meg, s az idős ember, mint egy taknyos kölyök vigyázzban állt előtte és hallgatta hangoskodó szitkait, de föl se vette, mert életében már nagyon sok szitkot és káromkodást hallott, talán épp abban a pillanatban érte őket a halál. Egy sírnál hosszabb időre megálltam, a kereszt fájába égetett név felkeltette érdeklődésemet. Gefr. Rudolf Buse, géb. 6. 1. 1913. gef. 12. 10. 1944. A név éppenséggel semmit nem jelent, ám ebben az esetben mégis csak különös névre bukkantam. Rudolf Buse. Vezeklés Rudolf. Mintha egy fantasztikus prédikátor rég elhangzott szavainak dörgő visszhangját idézné: „Tűt Buse, ihr armen Würme, tűt Buse, ihr Verdammten!“ Talán ő is hallotta még a háború istenének hangját, a szovjet katyusa hangját, mikor a pokol nyiladozott talpa alatt, s szinte féreggé szeretett volna válni, hogy a föld alá fúrhassa magát? Lehet, hogy Rudolf Buse, ez a meglett férfi egy hirtelenében ásott fedezékben lapult, arcát a földbe fúrta és néhány másod- percnyi életért imádkozott s aztán még néhány másodpercért. És felette, előtte, mögötte és körötte minden bömbölt, ordított és jajgatott. „Tűt Buse, ihr armen Würme, tűt Buse, ihr Verdammten!“ Abban a pillanatban, néhány perccel halála előtt talán megfogadta — uramisten, már jó leszek, jó leszek! Talán. S az utolsó gondolat, ami még eszébe ötlött ez a kérdés volt: — Tulajdonképpen mit keresek én ebben az országban? Rudolf Buse, hát mit kerestél ebben és sok más országban? Ki hívott ide? Mit vesztettél el itt, mikor és mi volt ai tied itt? Bárhol is születtél, ezer és ezer kilométerre innen ringott bölcsőd. Miért tettél meg ilyen hosszú útat és honnan indultál el tulajdonképpen? A Rajna-vidékről? Meklenburgból? Emlékezz csak, te német katona, hogy is volt Lengyelországban ? A tankok előretörtek és te feltűrt ingujjban baktattál a poros lengyel útakon s azt hajtogattad, hogy tetves, rühes egy ország ez! Aztán konyakot ittál, igazi ó-konyakot egy ódon és igazi városban, Cognac városában. Párizsból bundát hoztál az asszonynak, ez a bunda volt legnagyobb és legértékesebb hadizsákmányod, ennél a párizsi bundánál sem azelőtt, sem azután nem tettél szert nagyobb és értékesebb zsákmányra. Te német katona, vajon tudod-e, mi történt azzal a bundával? Mikor Moszkva alatt fagyoskodtál, egy SA-mann ment a feleségedhez és azt mondta neki — katonáink Oroszországban fagyoskodnak, télre föl kell öltöztetni őket, folksgenossin, járulj hozzá te is valamivel a téli gyűjtéshez. \. És ő hozzájárult, odaadta a bundát, hiszen te is ott voltál Moszkva alatt. És tudod-e, mi történt azután a bundával? Kár lett volna a frontra küldeni, a front számára túlságosan szép volt az a bunda, és nem is volt olyan meleg, a hadsereg nem sok hasznát vette volna. Az SA-mann felesége járt benne a színházba, mert a zsidóktól elvett régi bundája már kiment a divatból.
