Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Mňačko L.: Német katonatemető
különösen ha tekintetbe vesszük a német lélek olyannyira ápolt misztikus hajlamait. Létezik talán olyan paragrafus is, mely a katonatemetők helyének megválasztásáról szól, az ember mégsem érti, miért alkalmatos éppen az a lejtő ott Hunkovce felett, hogy a németek épp oda helyezték el a katonatemetőt. Igaz, valahol el kellett helyezniök, de miért épp ezt a helyet választotta a katonatemetőket igazgató tiszt vagy parancsnok, miért nem választotta, mondjuk, az erdőszéli tisztást, mely alig ötven méternyire van ide? Hogyanis temették őket? A tiszteket valószínűleg koporsóban, az altiszteket és a közlegényeket a sátorlap ponyvavásznába csavarták. S azok a koporsók milyen koporsók voltak? Hol vették őket? Talán helyben ácsolták, vagy nagyban állították elő a hátországban és vasúton szállították ide? Gyalult vagy gyalulat- lan koporsók voltak? Impregnált, festett, lakkozott vagy festetlen koporsók? Nem tudom. De ha így volt, akkor a német katonaság egész sereg ácsot, asztalost, kertészt, sírásót és tábori papot alkalmazott. E temetkezési szolgálat egységeinek élükön a katonai temetők igazgatójával, aki bizonyára rangos tiszt lehetett, volt-e külön ismer tető jele, parolija? Külön katonai alakulatot alkottak-e, vagy az egyes dandárokhoz és ezredekhez tartoztak talán? Aránylag biztonságos front- vagy frontmögötti szolgálat lehetett, s a lancerek bizonnyal irigyelték őket. Sírról sírra bejártam a hunkovcei katonatémetőt. A fakeresztek érdekeltek leginkább. Mind egyforma volt, a szegletek mind egyformán gömbölyűre faragva, előírás szerinti a nagyságuk, az alakjuk és az elhelyezésük. A keresztek függőleges karjába bele volt égetve a hadi kereszt, alatta az elesett rangja, a vízszintes keresztfán ott a név, az elesett születésének és halálának pontos dátuma. A keresztek alakja, nagysága egységes volt és előírás szabta meg. Hogyan érték el ezt a pontosságot? Talán minden dandárnak megvolt a maga asztalos műhelye, ahol kereszteket állítottak elő, vagy pedig nagyban, gyári úton készültek? A német hadseregnek óriási mennyiségű fakeresztre volt szüksége, s a fakeresztek mind ottmaradtak utána az európai harctereken. Gondolatra is vérfagyasztó nagyipar keletkezett így, a front számára fakereszteket gyártó üzemek. Ilyen gyár igazgatója, mestere, főmérnöke vajon fontos katonai vagy ipari személyiség volt-e? Ilyen üzemek alkalmazottaira is vonatkoztak az első-, másod- és harmadfokú reklamációs előírások? A Wehrmacht igazgatása és ellenőrzése alá tartoztak-e ezek az üzemek, vagy a Hermann Göring Werke koncern keretében működtek? Ellátták őket folyamatosan faanyaggal? Kivételt képeztek-e a szigorú erdőgazdálkodási előírások alól? És a haszon? Mennyi volt a nyereségük? Húsz vagy ötven pfennig egy-egy darab után? Megfelelt-e az üzemek kapacitása, vagy új gyárakat kellett építeni? Az is lehetséges, hogy néhány bútorgyárat állítottak át erre a termelésre. És a szállítás ? Hogyan juttatták el a kereszteket rendeltetési helyükre ? Leplombált vasúti kocsikban szállították őket, vagy nyitott kocsikban? A kereszteket valakinek fel kellett rakni, meg lerakni, s a bombázásoknál bizonnyal nem egy küldemény hamuvá égett. A rendeltetési helyükre érkezett szállítmányokat el kellett raktározni valahol, pontos nyilvántartást vezettek róluk, valószínűleg két méter magasan egymásra rakták őket, jött egy tiszt a temetkezési szolgálattól, néhány aláírással láttomozott megrendelést nyújtott át, talán öt, máskor talán kétszáz keresztre szóló megrendelés volt, átvette őket s átvételüket aláírásával igazolta, a sírásók autókra rakták a szállítmányt, s ha csak néhány keresztre volt szükség, akkor hónuk alatt cipelték őket... Ilyen üzemben dolgozhattak-e idegenek és hadifoglyok? Valószínű, hogy dolgoztak. Jókedvvel faragták-e a fakereszteket, lelkesen dolgoztak, igyekeztek-e túltenni a gyártási normákon, versenyeztek-e a rekordszámokért? Fejenként és műszakonként hány keresztet állítottak elő? Száz keresztet? Kétszázat vagy még többet? A gyártulajdonos, talán egy kisajátított gyár tulajdonosa, a párt érdemes tagja, régi harcosa, az SA magasrangú tisztje, örült-e, ha szaporodtak a megrendelések, ha egyre nagyobb szállítmányokra kötött szerződéseket a Wehrmachttal? S milyen üzemek közé soroltak ilyen gyárat? A birodalom védelmi szempontjából fontos üzemek közé ? Rendkívül fontos üzemnek tartották ? Egy, két, öt vagy tíz esztendei távlattal kalkulált ilyen üzem igazgatósága?
