Irodalmi Szemle, 1961
1961/5 - Bruno Apitz: Esther
— Szóval tizenhét éves volt, amikor ... de ember! hisz akkor talán nem is volt még nővel dolga? — Ez mulattatta. Kuncogott. — Létezik ilyesmi... Az asszonyok láthatóan türelmetlenül várták Oswald visszatértét. Próbálták megértetni magukat: a három kiválasztott sorsáról szeretnének valamit tudni. A szótlanul mellette álldogáló Esthert kérte, közölje társaival, hogy az SS-orvos fajkutatással foglalkozik, és néhány vérpróbát akar csinálni. — Vér ... — Ugyan. Csak annyit vesz tőletek, amennyi egy szúnyog ormányán elfér. Esther lefordította, és Oswald halkan megkérdezte: — Félsz? A fejét rázta: — Ha azt mondod, hogy nincs mit félnünk, elhisszük neked. Csak tudod, oly bizalmatlanok lettünk. A vérvétel után Oswald — mint máskor is — együtt ült Estherrel a blokk lakatlan szárnyában. Tréfásan kérdezte: — Fájt? Válasz helyett Esther halkan ezt mond-: ta: — Két hete vagyunk itt, és még ma sem tudjuk, mivégre. Ott, a másik lágerben, mindennap halál várt ránk. Ez megnyugtató volt. Igen, igen, megnyugtató! Csak ez az egy út létezett. De itt?... Itt minden olyan ijesztően veszélytelen. Olyan jó dolgunk van. Senki sem törődik velünk. Senki sem zaklat bennünket. Itt-ott egy kis vérvétel, itt-ott meglátogat minket ez a ... ez az orvos. Minden olyan csendes. A levegő nálatok olyan tiszta és könnyű. A napok olyan világosak ... Hirtelen Oswaldra emelte a szemét: — Mi rejtőzik az ilyen napok mögött? Mondd, mi rejtőzik mögöttük? — Semmi. — Semmi ? ... A világon semmi ? Mehet ez így tovább?... Oswald, mondd meg végre, mi a tervetek velünk? — Mi a tervetek? Tervetek? — Bocsáss meg! — Mindkét kezét Oswald kezére szorította: — A társnőim, és magam is, naponta ezt kérdezzük magunktól, mi vár ránk. — Miért nyugtalankodtok ? Elég annyi, hogy itt vagytok, és ... —...és? —... és ezzel kész. Örülünk, hogy itt vagytok. Ti, nők, annyi fényt és melegséget hoztok a mi zord férfiéletünkbe. Esther elfordult, az ablakhoz lépett: — Ez nem lehet az ittlétünk célja. Oswald zavartan lóbálta a lábát. — Én nem tudok mást mondani. A lány észrevette zavarát: — Ebben a két hétben, amióta itt vagyunk, talpraesett fiúnak ismertelek meg; alig hiszem, hogy gyáva volnál.. ne szakíts félbe. Nem vagy hozzám őszinte. Te tudsz valamit, eltitkolsz valamit, nem akarod megmondani. — Ugyan, Esther! — Lovagias dolog, hogy kímélni akarsz bennünket. Én egy távoli országból jövök, amely neked éppoly idegen, mint nekem a tiéd. Amikor te már régen fogságban voltál, én még szabadon és boldogan éltem. Nagyon boldogan, Oswald, és nem sejtettem, hogy valaha azoknak a kezébe kerülök, akik halálos gyűlölettel üldözik a fajtámat. Ha valaki idejében figyelmeztet: menekülj, maradásod halált jelent —, hálás lettem volna megmentőmnek. — Közelebb lépett Oswaldhoz: — Te bizonyosan óvtál volna, ugye, Oswald? — ... Az némán bólintott. — Tudom — mondta Esther halkan. — Még többet is tudok rólad. — Oswald, mint akit rajtakaptak, kitért a pillantása elől. — És éppen ezért — folytatta rábeszélő hangon — mindent el kell nekem mondanod. Nem félek a haláltól. Abban a lágerben, ahonnét jövünk megtanultam, mi az, naponta százszor meghalni. Ezerszer meghalni. Ott a halál százféle alakban leselkedett ránk. Az élet ott nem volt egyéb, csak visszfénye ennek a halálnak. Jól tudom, ezt a lágert nem fogom élve elhagyni. A bizonytalanság, a szörnyű bizonytalanság az, amely mindnyájunkat felőröl. — Csak képzelődöl Esther! Esther keserű nevetéssel válaszolt: — Mintha bizony itt szükség volna valamiféle képzelődésre ... Akarom tudni, h o- gyan fogunk meghalni! Ott gázkamrákba tereltek bennünket. De mi történik itt?.... Nektek is van gázkamrátok? — Micsoda badarságokat beszélsz! — Valami van a levegőben, érzem, magamba szívom! Minden olyan természet- ellenes itt... Ez az orvos, ez a ... nem tudom. Olyan barátságos, olyan halk, olyan . .. udvarias. Ez az előzékeny Halál érti a gáláns invitálást: kérem, hölgyeim, méltoztassanak közelebb fáradni!... Ö, hideg fut végig a hátamon! Kezednél fogva vezet, mintha menüetthez kérne fel, aztán mikor az utolsó fájdalomhullám végigráng rajtad, émelyítő jólakottsággal