Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - Stefan Žáry: Versek

Az alvó rózsa

Šiafan Žáry

Van mindnyájunkban egy-egy alvó rózsa, érzed érverését, lágyan, halkan piheg.

Ám bűvkörét erős varázslat óvja, s átlépni még nem adatott meg senkinek.

Kakas kiáltoz, vagy aranypénz, érme csörren; ô pilláját, szemét nem nyitja fel. Alszik mélyen és vár, vár hercegére; tömjénes füstje kell neki, s az ajka kell.

Eljön egy nap. Kezében varázspálca, homlokát éri és halk, halk szezámot mond: Ne hagyj magamra, ébredj! s egy szavára kibontja alvó, szűz kelyhét és szirmot bont;

Fordította: Bábi Tibor

Picasso: Nő a tükör előtt