Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - SZÍNHÁZ-FILM - Dávid Teréz — a Vidor család

vívódások és gátlások nélkül jutott el a világos fölismerésekig. Veled megyek c. kis verse tömören és mindent kifejezően árulkodik évek hosszú küzdelméről:

Álltam tétován, mint a vak,

Ajakamra nem jöttek szavak.

Félelem és kétség gyötört,

Fenyegető, kemény ökölt Emelt elém a képzelet.

— Ébressz fel lelkiismeret;

Ne tűrjön gúzst lábam, kezem,

Hisz sehová sem szökhetem!

Utam a lét vize felett,

Az igazság hídján vezet Keresztül, — miért reszketek ?

Vezess elvtárs, veled megyek.

Ilyen eszmélések után joga van kérdezni és felelősségre vonni, a békéért aggódni és a hazáról énekelni, embernek emberhez való viszonyát, egyén és közösség viszonyát problémává tenni és megnyugtatóan feloldani, elmúlásra és halálra gondolni. E közösségi és egyéni élmények végülis az egyetlen nagy élmény és dráma feloldását készítik elő, a parasztság sorsproblémájának megoldását. A következő néhány sor épp e nagy közösségi élmény lírai vetülete:

És visszajöttem, itt járok újra,

Vetésed bebalzsamozza talpam,

Míg a barázdák közt dűlóútra

Érek — s most arra kérlek meggyógyulva,

Bocsásd meg, hogy rég másképp akartam.

A műhelyben is téged láttalak,

Üzenet volt, ha szegtem kenyeret, Éheseknél jobban kívántalak,

Színes szivárványt rajzolt rád a nap, S éreztem, hozzád hogy visszamegyek.

Visszajöttem, gyötörj; fel nem rovom, Rögöd illata erőt ad nekem,

Lássátok, íme: fennen hordozom Veríték mosta, büszke homlokom,

S vallom, sorsomon ez már győzelem.

(Vallomás a földhöz)

Csontos, aki évtizedeken át menekülni, kitörni készült a paraszti sorsból, itt győzelemként ünnepli, hogy visszatért és visszatérhetett a földhöz. Nem valami národnyik hangulat ez és nem parasztromantika, hanem egy kemény élet valósága és öröme. Csontos ma szövetkezeti tag, éppen úgy tagja a szövetkezetnek, mint ezer és ezer délszlovákiai paraszt.

Ez a lírai megnyilvánulás objektív társadalmi helyzet tükre: a munkásosztály nemcsak önmagát szabadította fel, de a dolgozók minden rétegét — a parasztságot is, mely a szocialista gazdálkodás útjára lépett, s ezzel az évszázadok óta lejátszódó komor parasztdráma biztató megoldást nyert.

Formailag Csontos versei érett, kiforrott alkotások. Prozódiájuk többnyire magyaros, olykor bizonytalan ritmuskompozíció. Rímei önkéntadó jólhangzó rímek — gyakran asszo- nanszok — nem önkényesen alkalmazott cikor- nyák, s mindenütt versszervező funkciójuk van. Leggyakrabban a közismert és egyszerű rímképleteket alkalmazza. A nyelv a népirealista hagyomány követőjére vall — az eleven, élő köznyelv nemesített irodalmi hajtása, a különböző irodalmi hajtások Petőfi, Ady és egyebek vagy lekoptak róla, vagy ízléses szintézissé olvadnak benne s nagyon alkalmas mondanivalójának és élményeinek közvetítésére.

Dobos László

Dávid Teréz A Vidor család

Színház-fii

A Magyar Területi Színház május 29-i komárnói bemutatóján szlovákiai magyar írónő, Dávid Teréz Vidor család című darabját hozta színre. Az írónő neve nemcsak a magyar közönség körében ismert, Dodi és Lidércfény című színművei révén találkozott vele a szlovák, illetve a cseh közönség is. Első két darabjában erkölcsi kérdéseket boncol, a harmadik mű már témájánál fogva is társadalmitörténelmi telitettségű.

Elöljáróban el kell mondanunk annyit, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmat, természetesen ideértve a drámai alkotásokat is, eddig főleg a falusi élet, a parasztvilágban végbemenő változások és a kispolgári rétegek magatartásának, erkölcsének, életérzésének problémája foglalkoztatta. A régmúlt vagy akárcsak közelmúlt már történelminek mondható témáihoz elvétve nyúlt. Egri Viktor

regénytrilógiájának első két kötetén kívül nincs is számottevő szépirodalmi mű, amely történelmileg fontos korszakok irodalmi feldolgozására vállalkozott volna.

Dávid Teréz megpróbálkozott azzal, hogy felelevenítse a Csehszlovákiában élő nemzetiségek életében sorsdöntő szerepet játszó 1938-as eseményeket. Košicén vagyunk, megtörtént a „visszacsatolás“, a Felvidék „zajos visszafoglalása“. Kint az utcákon rezesbanda fűti a hangulatot: lárma, zsivaj, jelszavakat ordítanak: „Mindent vissza“, „Nem, nem, soha“, egyszóval győzelmi mámor. E hangulat ellenpólusaként áll a néző előtt a Vidor család. Szabóság a mesterségük, szegény földhözragadt emberek, akiknél a lakás műhelyül is szolgál. Az apa mesterségét kitanulta az egész család és szükség esetén mindenki „bedolgozik“ neki. A közép- és kisvárosoknak sajátos rétegét