Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Gondolatok a budapesti színházi életről
címet kapta — szóvá tettem már ezt az át- és elkeresztelési problémát. Majerová könyve esetében a fennakadás még indokoltabb: úgy érzem, az átkeresztelés mögött valamiféle kispolgári prüdéria lappang, aszfalton tenyésző hamis finomkodás, amelynek a „szüzesség“ cím talán nem eléggé „fehér“, ezért hadd legyen belőle „Vergődés“. Ismerjük kiadónk magyar szerkesztőségének munkatársait, őszintén megvallva egyikükről sem tesszük fel, hogy erre az átkeresztelésre vállalkozott volna. Nem hisszük ezt a fordítóról sem. Nyilván tehát irodalmi berkeken kívüli bábák tartották az átkeresztelő víz alá a magyar Majerová-fordítást. Kérjük a kiadó felelőseit, ne bízzák ezekre a keresztmamákra a jövőben a gyerekeket, s főleg ne engedjék meg, hogy az ő véleményük örö.kíttessék meg a nyomdai matrikulában. Maga a könyv egyébként kielégítheti az olvasót: Havas Márta fordítása méltó az eredetihez, Majerovának pedig ez az első regénye is: irodalom. Amin fennakadtunk: a stílusában egymáshoz nem illő borítéklap és kötésterv. Pedig mindkettő egy művész munkája. Ezeregynap címet adták a perzsák hires, keretes mesegyűjteményüknek, amely méltán vetekszik az arab Ezeregyéjszakával (amelyben egyébként sok a perzsa elem, ahogy viszont a perzsa Ezeregynap bővelkedik indiai motívumokban). Seherezádé szerepét a szerelmes királylány dajkája viszi: ezeregy napon át mesél a leányzónak, így tartja odahaza és akadályozza meg, hogy a rá acsarkodó gonosz boszorkány kezébe kerüljön. Nem mint exotikus érdekességről kívánok megemlékezni e könyvről — tündérmeséink nekünk is vannak, Szegény Jánosaink szintén, akik csodálatos meggazdagodása a magyar ms- sében mivel sem valószerűbb, mint a perzsa mesehős Abul Kászimé. Sőt, a magyar mese is ismeri a legvalószínűtlenebb csodalényt: az igazságos királyt, akárcsak a perzsa vagy arab Harun al Rásidot. Ami említést érdemel: a könyv megírása. Igen, megírása és nem fordítása: a címlap hátsó oldalán ez áll: a perzsa mesegyűjtemény alapján írta: Vázsonyi Endre. Ügy hiszem, ez a módszer ilyen kiadványoknál az egyedüli helyes és követendő: idegen népek meséit tolmácsolva a mesét újra kell írni, újra el kell mondani, hogy megfeleljen a mesefogyasztó közönség — a gyerekek — igényeinek és felvevő képességének. Természetesen egészen más a helyzet, ha idegen népmesék tudományos tolmácsolásáról van szó: ilyenkor a mű és pontos fordítás nélkülözhetetlen követelmény. Az Ezeregynap estében az újra-mesélés sikerült: magyarul szépen elmondott meséket kaptunk, amelyeken mégis meg-megcsillan az egzotikus hímpor. ■ Böngészőnk végére értünk. Egy időre búcsúzzunk el egymástól. Nem sokáig: hamarosan ismét találkozunk, hogy elbeszélgessünk nyári tallózásunk eredményéről. Esztendőről esztendőre alkalmam van a budapesti színházak előadásait megtekinteni és ez lehetőséget ad az összehasonlításra, annak a megállapítására, milyen a fejlődési görbéje az új magyar drámának, túljutott-e a kezdeti megrekedés stádiumán, emelkedő-e az irányzata, vagy visszaesést mutat. A látottak alapján korántsem ítélhetem meg borúlátóan az új magyar dráma helyzetét. Talán a legörven- detesebb tény, hogy mennyiségben megnőtt az előadásra kerülő új magyar színművek száma. Az elmúlt évadban — a zenés játékokat nem számítva — egy tucatnál több volt Pesten az eredeti bemutató és ez az új „termés“ lényegesen jobb, színvonalasabb, mondanivalójában érettebb és mélyebb a tavalyinál. Nem véletlen, hogy az elmúlt évadban három új magyar színmű érintette az ifjúság kérdéseit, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy a mai magyar életben ez volna a leglényegesebb és a legsürgősebben megoldásra váró probléma. De az a tény, hogy három magyar író — köztük Németh László, az új magyar írásnak egyik legrangosabb képviselője — foglalkozik az ifjúság ügyével, azt jelenti, hogy mint a múltban, a közel másfél évszázaddal ezelőtt lejátszódó A két Bolyai című drámában, az új magyar életben is fájóan eleven még az apák és fiúk közti tragikus ellentét. A hangsúly azon van, hogy a fiú nem akarja követni apját a kitaposott úton, de másképpen, talán nem mindenkor jobban és helyesebben, hanem a maga ízlése és életfelfogása szerint akar élni. (Németh László nemzedék-drámája mélyebb tanúságot ad, lényegesen igazibb és művészibb hangfelvétellel fejti ki a nemzedék közti ellentéteket, egyúttal történeti dráma is, ezért nem itt, hanem a továbbiakban foglalkozom vele behatóbban.) Sándor Iván, a Két nemzedék és Kállai István Az igazság házhoz jön szerzői egy nevezőre hozhatók abban, hogy nem adnak sémát, nem követik a színműirodalom régi útját, azaz nem úgy vetik fel a nemzedéki kérdést, ahogy ez a múltban történt a német Sturm és Drang Egri Viktor Gondolatok a budapesti színházi életről
