Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - LÁTÓHATÁR - Ernest Hemingway: A katona hazajön

— Öhö. Fogadok, hogy te vetted rá — mondta Krebs.

— Lejössz reggelizni, Harold? — kérdezte az anyja.

— Csak felöltözöm — mondta Krebs.

Anyja kiment a szobából, Krebs hallotta, hogy süt valamit odalent, míg ő mosdott, borotválkozott és felöltözött, hogy lemenjen az ebédlőbe reggelizni. Reggeli közben húga behozta a postát.

— Szevasz, Harold — mondta a húga. — Te vén álomszuszék. Mért nem maradsz egész nap az ágyban!

Krebs ránézett. Szerette. Ez volt a kedvesebbik húga.

— Nálad az újság? — kérdezte.

A lány átadta, neki a Kansas City Star-t. Krebs letépte a barna borítékot, és fellapozta a sportoldalt. Szétnyitotta a Star-t, nekitámasztotta a vizeskancsónak s a tésztástányérjával rögzítette, hogy evés közben olvashassa.

Anyja állt a konyhaajtónál.

— Harold, Harold kérlek, ne szedd szét a Start-t. Apád nem tudja elolvasni az újságját, ha szét van szedve.

— Nem szedem szét — mondta Krebs. Húga leült az asztalhoz, és olvasó bátyját nézte.

— Ma délután játszunk az iskolában — mondta. — Ért dobni fogok.

— Jó — mondta Krebs. — Hogy vagy öreg szélső?

— Sok fiúnál jobban tudok dobni. Elmondom nekik, amire te tanítottál. A többi lány nem sokat ér.

— Nem? — mondta Krebs.

— Mindnek azt mondom, hogy te vagy az én gavallérom. Ugye a gavallérom vagy?

— Naná.

— Nem lehet az embernek gavallérja a bátyja, csak azért, mert a bátyja?

— Nem tudom.

— Dehogynem tudod. Nem lehetnél a gavallérom, Harold, ha elég nagy lány lennék, és te akarnád ...

— Hogyne. Most az én babám vagy.

— Igazán a te babád vagyok?

— Persze.

— Szeretsz?

— Öhöm.

— Mindig szeretni fogsz?

— Persze.

— Átjössz és megnézed, hogy játszom?

— Talán.

— Ö, Harold, te nem szeretsz. Ha szeretnél, mindenképpen átjönnél és megnéznéd, hogy játszom.

Krebs anyja bejött a konyhából az ebédlőbe. Egy tányéron két sült tojást s rajta sült szalonnát hozott, egy másik tányéron hajdinasüteményt.

— Menj ki szépen, Helen — mondta. — Beszélgetni szeretnék Harolddal.

Fia elé tette a szalonás tojást és egy kancsó jávorszirupot hozott a hajdinasüteményhez. Azután leült az asztalhoz, szemben Krebsszel.

— Szeretném, ha letennéd egy percre az újságot, Harold — mondta.

Krebs letette az újságot és összehajtogatta.

— Határoztál már, hogy mit fogsz csinálni, Harold? — kérdezte az anyja és levette szemüvegét.

— Nem — mondta Krebs.

— Nem gondolod, hogy itt az ideje? — Anyja nem komiszkodva mondta ezt. Aggodónak látszott.

— Nem gondolkodtam rajta — mondta Krebs.

— Isten mindenkire kiszabott valami munkát — mondta az anyja. — Az Ő országában senki sem henyélhet.

— Én nem vagyok az Ő országában — mondta Krebs.

— Mindnyájan az Ő országában vagyunk.

Krebs zavart és bosszús volt, mint mindig.