Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Stefan Žáry: Versek
Le roi est mórt Számadás Ügy fekszik holtan. Megölték a királyt. Ne éljen a király! Vér és harag lobban. A hajó eltépte horgonyát. Csordultig a pohár. Repül a hajó! Vihar veri füstjét. Zászlók csapkodnak a szélben. Talált a golyó; zátony emeli testét. Vad villám hasít az égen. Mint érett mákfejek az ópium-lázban, királyi fők hullanak. A telt kelyhekből csepeg a vér s tócsában áll, idézve sírdombokat. Rohan a hajó! A tenger istene reszket. Ócska bot a szigonya. Omladozó mecsetek égnek. Bűvös ezeregyéjszaka! Sűrű a füst és láng az olajkutak száján. A kardok éle zenél. Megölték a királyt. Úgy fekszik sárgán, mint fonnyadt, hulló levél. Levele, ha tépett, de mégis áll a pálma. Törzsébe láng nem kap. Harcok, szenvedések szele megtépázta. Bűvös ezeregynap! Fehér virágok Szemirámisz kertje fölött árasztanak illatot. S a holt királyok foszló teste fölött nincsenek piramisok. Fordította: Ozsvald Árpád Ősz jön, közelít bús dalával, nyarad elmúlt, adj róla számot! Szél fúj az üres szérűn által, vagy érett maggal telt hombárod? Dús volt? — Beérted a terméssel? Megsokszoroztad, mondd, a nyájat • Korsód megtelt-e színig mezzel, volt gyümölcse a diófának? Ősz jön, hallik már bús nótája, a tarlón át kúszik, feléd tart. Elborít-e nosztalgiája, vagy sugaras, derűs ősz lesz majd? Talán csendes sírok közt matat, vagy köddel, viharral tör majd rád? Felelj hát költő, mint múlt nyarad, számold el, add ki most kamatját! És áll a költő elmerengve — mint őszi felleg könnyét ejti. Fölméri útját, méri egyre, s oly nehéz, nehéz megfelelni. Fordította: Bábi Tibor Štefan Záry versei Picasso: Női fej
