Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - LÁTÓHATÁR - Ernest Hemingway

1898 Július 2-án vasárnap megrendítő sorokat repí­tettek világgá a hírügy­nökségek szikratávírói: meghalt Ernest Heming­way Nobel-díjas író. A jelentések szerint vélet­len szerencsétlenség o- kozta halálát: fegyver­tisztogatás közben óvat­lanul elcsattant a piszto­lya. Hemingway a mai nyu­gati irodalom talán leg­jelentősebb alakja volt, aki sorsát az emberi ha­ladás ügyével kötötte össze. Halála az egyete­mes emberi kultúra nagy vesztesége. Ernest Hemingway Hemingwayt a háború tette íróvá. 1898-ban született az Illinois állambeli Oak Parkban. Apja orvos volt; városi kisemberek, farmerek, csavargók, indiánok orvosa, sebész, belgyógyász egy személyben. Kőrútjain gyakorta a kisfiú kísérte: orvosi táskával kezében tipegett ilyenkor apja mögött, műtét közben ő tar­totta a tűket, tálakat — „segített". Először ekkor találkozott a harccal és halállal. A család orvosnak szánta — de Hemingway korán abbahagyja iskolai tanulmányait, kötetlen életformát keres, utazgat, kóborol, verseket ír, futballozik, bokszol, egy időre a K on s a s City Star riportere lesz. Aztán kitör az első világháború — az Egyesült Államok hadbaléptekor Hemingway az olasz frontra utazik s egy vöröskeresztes kocsi vezető­jeként vállal önkéntes szolgálatot. A Piave menti összecsapások során Fossáltánál súlyosan megsebesül ■— térdében platinalemezzel jár azóta is. És a sérüléssel kezdődik tulajdonképpeni élete: írói létformája. Azóta bekóborolta a világot. Mindenhová elment, mindent szemügyre vett — figyelt, tapasztalt. Az első világháború után egy olasz lap riportereként a Közel-Kelet akkori forrongásairól tudósított, s meg­fordult Görögországban is. Aztán a spanyol polgárháború következett: a köztársasági Madrid és parasztpartizánok búvóhelye egyaránt. 1941­1961 látóhatár

Next

/
Thumbnails
Contents