Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - HÍD - Zuzana Adamová: Magyar hazafias ének Csehországban
Zuzanna Adamová: Magyar hazafias ének Csehországban A romantikus költő, Vörösmarty Mihály híres költeménye, a magyar nemzet második nem hivatalos himnusza, a Szózat, hazája határain túl is messzire eljutott, sok nyelvre lefordították. 1836-ban keletkezett (az Auróra című folyóiratban jelent meg az 1837-es évben), abban az időszakban, amikor Magyar- ország harcot vívott nemzeti, nyelvi és kulturális függetlenségéért. Benne kifejezésre jut a nemzet dicső múltja felett érzett büszkeség, jobb jövőjébe, vagy a hozzá méltó halálba vetett hit. Felhívja a magyarokat, hogy hazájukat, sohase hagyják el, bármily nehéz legyen is annak sorsa. A költemény Csehországba is eljutott és lefordításának története érdekes bizonyíték arra, hogyan hathat egy átvett mű idegen környezetben s hogyan válhat végeredményben a nemzeti harc egyik részlettényezőjévé. A szózat egyik kézírásos fordítására Ferdinand Strejček figyelt fel, aki a „Maďarský Szózat a česká Vlastenecká1“ című cikkében közölte. Erről így ír: (kb. 1920-ban) „... egy idős Mladá Boleslav-i hölgytől, Vilemina Halvo- vátől, az itteni nemzetébresztő Františka No- votná leányától... értékes kéziratot kaptam, verset cseh szöveggel, melynek állítólag — szóbeli közlés szerint — a cseh forradalmárok számára 1848-ban a francia Marseillaise-t kellett volna pótolnia.“ Pontosabb adatokat a kézirat eredetéről a cikk szerzőjének nem sikerült felkutatnia. Strejček feltevését, melyet csupán az idős hölgy visszaemlékezésére alapoz, eddig semmilyen pontosabb tények nem igazolták. Csupán annyit tudunk, hogy a Szózatot 1848-ig nem fordították le cseh nyelvre. A hangulat Csehországban 1848-ban egyébként sem volt kedvező a magyarból való fordításra. A nemzetiségi elfogultság és a magyar uralkodó osztály szerencsétlen politikája a szláv nemzetekkel szemben, elhomályosította a forradalmi harc igazi céljait. A magyar forradalommal kapcsolatos hangulat először az 1848-as év végén és különösen 49 tavaszán kezdett megváltozni, amikor Bécs áruló politikája és a cári intervenció veszélyének reális volta 1. Slovesná véda 1948 —49, II. évf. 43—45. oldal. Ezzel kapcsolatban lásd még: R. Pražák: Češi a Maďari v ne- rudovské Praze. Z doby Nerudovy. Praha 1959, 45 — 70 oldal. 2. A budapesti állami Széchenyi könyvtár. Kéziratok osztálya. Ezzel kapcsolatban lásd: Z. Adamová: Szende Riedi, ústrední postava česko-maďarských literárnich kinyitotta sok hazafi szemét, és a harcoló magyarok oldalára állította őket. A következő évben sem találjuk sehol a Szózat cseh fordításának nyomait. 1860-ig kétféle fordításban tűnik fel, amely egym ástól teljesen függetlenül keletkezett. Az egyik Ján Neruda műve — melyhez később még visszatérek — a másik pedig Sárosy Gyula magyar költőtől származik, akit az 1860-as év márciusától november végéig České Budejo- vicén politikai okok miatt internáltak. Sárosy Gyula (1816—1861), a Petőfi köré csoportosult forradalmi költők köréhez tartozott: annak halála után tán a legtehetségesebb, s forradalmi hagyományát tekintve, minden bizonnyal leghívebb epigonja volt. Ifjú korában Eperjesen tanult (1834-től 1839-ig), s már ott elsajátította a szláv nyelvek alapjait. Diáktársa, Éud- vik Haan, későbbi békéscsabai evangélikus pap erről naplójában2 a következőket írja: „Már tanulmányaink időszakában felütötte a fejét a gyűlölet a magyar és a szlovák nemzet között. Sárosy ezt nem szívesen látta s ezért megkért engem, hogy az irodalom területén egyesült erővel ismertessük meg egymással a két nemzetet s ilyen módon tán sikerlüni fog közelebb hoznunk őket egymáshoz. Valóban Sárosy maga szépen lefordította a Slávy dcéra előénekét, s egy magyar lapban közzé is tette ...“ Sárosy ezekben az években történelmi drámákat is írt a cseh középkor idejéből, Ján Nepomuckyról a Királynő titkai címen (Ta- jomství královny), melynek kézirata Jókai Mór bemutatásra való ajánlásával a pesti Nemzeti Színházban elveszett. Az 1848-as 49-es években írta meg Sárosy az Arany-trombita című híres forradalmi költeményét, amelyért valamint aktív politikai tevékenysége miatt Hradec Královén 1854-ben bebörtönözték. Egy évvel később amnesztiát kapott, de nem sok idő múlva ismét börtönbe került. Most, a Krinolin-vers című költeménye miatt. E rövid költeményét Sárosy a solferinói ütközet alkalmával írta. Krinolin Franciaország szimbóluma, amely segített a fekete-sárga hadsereg szétverésében. A büntetőbíróság határovztahú v 50. let.ech min. stol. Slavia XXVII/1958, 273-287 oldal és R. Pravák: Maďarské ohrození a srbská lidová poezie. Franku Wollmanovi k sedemdesátinám. Praha 1958. 441—446. oldal. A szerző azonban tévesen állapítja meg, hogy Kollár Slávy dcéra című müvének Előénekét Haan fordította le. 104
