Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - HÍD - Zuzana Adamová: Magyar hazafias ének Csehországban

zata értelmében a költőt 1860-ban České Budé- jovicére internálták. Ilyen „kitüntetésben“ részesültek a korszak haladó, forradalmi gondolkodású íntellektueljei, főként az írók és művészek. A magyar prózaíró, Mikszáth Kálmán találóan jegyzi meg: „Budweis pro litteris et artibus!‘r — Sárosy ott tökéletesítette cseh nyelvtudását, amellyel már diákkorában megismerkedett. Néhány cseh költeményt magyarra fordít, s cseh nyelvre fordítja szeretett és nagyrabecsült költőjének, Vörösmarty Mihálynak legismertebb költeményét, a Szózatot. Sárosy életrajzírói3 ezt a tényt azzal a megjegyzéssel rögzítették, hogy a költő tréfásan fordította le az eredetit, mert a magyar helyett a cseh-hez szól. A Szózat cseh fordítása így lett népszerűvé az internáltak között. Mindenki ezt idézte, ami okot adott Sárosy fogságának megszilárdítására: kénytelen volt szigorú rendőri felügyelet alatt lakni egy „egyszerű cseh embernél“.4 Ennyit tud a magyar irodalomtörténet Sárosy Szózatfordításáról.

Maga a fordítás nem maradt fenn, Magyar- országon szintén ismeretlen. A Sárossy ösz- szes műveiben sem szerepel. Azok az adatok, amelyeket a költő biográfiája közöl, nyilván a költőnek az 1860-as év végén történő hazatérését követő elbeszélése alapján kerültek a műbe. A fordítás nem jutott el a költővel hazájába s úgy tűnt, elveszett. Nem feltételezhetjük azonban, hogy az, amit igen sok ember ismert és énekelt, — amit valószínűleg az a család is ismert, amelynél később Sárosy lakott — nyomtalanul eltűnt volna. Inkább valószínű, hogy a magyar Szózat behatolt a cseh környezetbe s szóban és írásban terjedt tovább. Vélhetnénk tehát, hogy a fordítás, mely a Mladá Boleslav-i Novotn,ý hazafias családjába is eljutott, nem 1848-ból származik — ahogy a szóbeli közlés alapján Ferdinand Strejček vélte — hanem éppen 1860-ból s ez valóban Sárosy eredeti fordítása. Azt a véleményt, hogy magyar költő művéről van szó, megerősíti a teljesen szolgai fordítás, a költői képek és kifejezések mechanikus átvétele a cseh nyelvbe, nehézkes, csiszolatlan, helyenként szinte komikusán mesterkélt cseh nyelv, az eredeti versmérték cseh fordításban való betartásának képtelensége stb. A fordítás annyira a cseh környezet számára készült, hogy — a már említett cseh-en kívül — Árpád helyett „atyák“-ról (o otcích) és „Hunyad“ helyett az „isten harcosairól“ (o božích bojovnícich) beszél.

Arra a feltételezésre, hogy a fordítás éppen az 1860-as évben keletkezett, enged következtetni az a tény is, hogy 1860 után jelenik meg a Szózat cseh környezetben, mégpedig a Spoločenské spevníky české című énekgyűjteményben. Bár a megelőző évfolyamok tartalma

3, Abafi Lajos: Sárosi Gyula. Előszó Sárosy összes müveinek kiadásához. Budapest, 1881-1883 és Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest 1908, XII. 221-230.

4. Abafi, i. m. I. 301 oldal.

szinte azonos az 1860-as év után kiadottéval, a Szózatot — vagy ahogy már ebben a kiadásban nevezik, Hazafias éneket — 1860 előtt még sehol sem találjuk. 1861-ben azonban a Hla- hol-a Spoločenské spevníky české című énekgyűjtemény (összeállította Jozef Barák, Herman Prerhof és J. R. Vilímek), 58—60-ik oldalán olvashatjuk a „Hazafias éneket“ (a „Hej Slované“ dallamára) a Szózat fordítását, illetve a magyar Szózat parafrázisát, amely feltűnően hasonlít a fentebb említett kézírásos fordításhoz. Ez azonban már művészi szempontból tökéletesebb, bár helyenként egész sorokat szószerint átvesz az előbbi fordításból. Az „elcsehesedés“ azonban tovább folytatódik:

— az eredetitől és a kézírásos fordítástól eltérően — egy egészen új versszakkal bővítették, s ezzel a költeményt a cseh országrészekhez lokalizálták:

Národ se náš od Šumavy K Tatrám rozprostírá,

K Moravüm Čechy víže Jazyk, mrav a víra;

Čech má Karla, otce Vlasti,

Má i Otakara,

Velikého Svatopluka Má Morava jará.

Az „elcsehesedés“ tovább folytatódik: a Spoločenské spevníky české 1863-ban a 78—79-ik oldalon olyan változatban jelenteti meg a „Hazafias éneket“ (ugyancsak a „Hej Slované“ dallamára), amely kisebb szövegbeli változások ellenére az 1861-ben megjelent „Hazafias ének“ ismétlése. Most már azonban nem elégszik meg csupán a puszta lokalizálással, hanem a szöveget a konkrét cseh környezetből vett történelmi képekkel telíti meg. így például, ahol a kézírásos fordítás szerint: „... Zde otcové od pravekú / O svoj život vedli boj i Zde ramena božích bojovníkú / Potírala nepŕá- telský voj “-t olvashatunk, az 1861-es változat meg jobban konkretizál: „Za národ tu slávni pŕedci / Vedli slavné boje, / Za pravdu tu zví- tézili / Českých duchov voje“ — s 1863-ban pedig a szöveg így módosul: „Zde otcové boje vedli / Za tvuj národ drahý, / Zde žižka i Pro- kopové / Potírali vrahy.“ Az eredeti fordítás itt is kibővült egy versszakkal, amely azonban már nem puszta lokalizálás, hanem büszke szláv és cseh nemzeti öntudat megéneklése:

Když od vekú pekel temno Rozum lidstqý hnetlo,

Rozsvítil tu duch slovansk(ý Pravdy jasné svetlo;

Čech byl ze všech za osvetu Prvním mučedníkem,

Jiŕí král byl národních práv Prvním bojovníkem,

Ugyancsak e kötetben a „Hazafias ének“ további változatát találjuk (a 125-ik oldalon), mely most már Bedŕich Peško aláírásával,