Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Szabó Béla: Az asszony és az egér
hogy még a szobájában találja. Lelki szemei előtt már azt is látta, amint Miklós ajtót nyit neki. A meglepetéstől zavartan pislog ... arról is megfeledkezik, hogy megölelje ... No nem baj, ezeken az első nehézségeken majd átsegíti... Hisz Miklós alapjában olyan mint egy gyermek, hozzá áldott jó gyermek . .. csak az a szövetke zet zavarta meg a fejét. A szíve azonban a helyén van és biztos módot talál majd arra, hogy a fejében is rendet teremtsen . .. Leül melléje a vetetlen ágyra, vállára teszi a kezét és azon a meghitt hangon beszél majd hozzá, amely házassága első napjaira emlékezteti őt. Még nem tudta, hogyan fogja vele közölni a nagy titkot... Hisz olyan nehéz arról beszélni, amiről házasságuk első évében állandóan álmodtak .. . Oly nehéz egy álmot fegyvernek felhasználni, oly álmot, amely az utolsó esztendőkben már megfakult... És most íme újra kivirágzott, már nem is álom, nem is remény, hanem eleven valóság ... Mindezt valahogy megfelelő formában elmondja .. . Szíve körül forró hullámok áramlottak . .. Boldogságában biztonság költözött a szívébe, érezte a dolgok valahogy csak elrendeződnek ... Csak látnia kell őt. .. Soha még így nem vágyódott utána .. . Persze, semmi sem történt úgy, ahogy elképzelte... Az volt a benyomása, hogy az elnökkel szemben nem viselkedett úgy, ahogy kellett, ahogy illet volna. De hát mit tegyen, ha olyan zavaros állapotban van most, hogy csak Miklós tudna körül- lötte rendet teremteni. A zavar hullámai még nagyobbra nőttek benne, amikor benyitott Miklós homályos szobájába és megpillantotta a szörnyű rendetlenséget. Nem habozott egyetlen pillanatig sem tovább, arról is megfeledkezett, hogy el akarja vinni innen Miklóst. Erélyes léptekkel az ablakhoz lépett, felhúzta a rolókat és tágra nyitotta az ablakszárnyakat. A beáramló reggeli napfény még vigasztalanabb képet nyújtott a szobában uralkodó rendetlenségről. Nekifogott a takarításnak, a rendteremtésnek. Ebben a lázas munkában ünnepi ruháját sem kímélte ... Örák hosszat dolgozott, vederszámra hozta a kútból a tiszta vizet, súrolt mosott és verejtékezve vitte ki az udvar csatornájába a szennyes vizet. Gyorsan, sietve végezte munkáját. Afelett nem is bánkódott, hogy Miklós késik. Jobb, ha akkor jelenik meg, amikor már minden rendben lesz. Még arra is volt ideje, hogy a poros ablakokat megtisztítsa. A függönyt is kimosta, kicsavarta és nedvesen szépen elrendezve akasztotta vissza. Amikor nagyjában elvégezte a dolgát, a májusi napfényben száradni kezdett a nedves függöny. A nyitott ablakon enyhe pára szállt fel. .. Az asszony ekkor elfáradva ledőlt a díványra. Elégedetten nézett körül a szobában. Arra gondolt, hogy most már jöhet, most már nyugodt szívvel közölheti vele a közös nagy titkot. Ilyesmiről csak tiszta környezetben lehet vallani. Félig elszende- redett. Vajon Miklós ráismer-e a szobájára?... És ha ráismer, értékelni fogja-e az ő nemes szándékát!... Vele tart-e? ... Most már nem volt annyira biztos győzelmében ... Ekkor a nagy csend, a szendergő vívódás közepette jelent meg az egér. Nem ment a pálmához, hanem a tiszta szobaközepén, a felsúrolt padlón telepedett le kényelmesen és szembe nézett vele. Az asszony félálmában megremegett, rémület vett rajta erőt. — Na — szólalt meg cincogva az egér — mit rémüldözik? Még nem látott egeret?... — Nem tagadom, láttam — válaszolta félénken. — Hát akkor ne rémüldözzön és ne ké- nyeskedjen — cincogott az egér hetykén. — Én itt nagyon jól érzem magam. — Én bizony nem tűrném a házamban. Nem is megyek én magához, és ha tudni akarja, Miklós sem megy. Jól ismerem, sokkal becsületesebb, semhogy engem elhagyjon. Nekünk nincsenek titkaink egymás előtt, nyugodtan sétálhatok itt akár éjjel, akár nappal... Soha eddig egyetlen illetlen szóval sem bántott és gondolatban sem jutott eszébe, hogy egérfogót, kelepcét állítson fel nekem. Hagyott engem rágcsálni, egyedüllétében, gyötrődésében én hoztam neki vigaszt, puszta jelenlétem is megnyugtatta. Hiába gondolt ő magára, hiába vágyott maga után, maga nem jött. Maga otthon maradt és azon törte a fejecskéjét, hogy miként csalja őt haza ... Most pedig, hogy gyereke lesz, nem is a gyereknek örül, hanem annak, hogy a gyerekkel hazacsalhatja ... Fuj, szégyelje magát. Hisz ez tiszta zsarolás. Egy egéranya ilyesmire képtelen lenne. — Ne hencegj, te egér! — Nem hencegek, az igazat mondom ... — Pimasz vagy! — Ne sértegessen és ne tegezzen, mert nem vagyok a maga egere . . . Ha valakinek
