Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - Szabó Béla: Az asszony és az egér

tisztaság után, hogy szokta meg ezt a káoszt, amikor a kredenc félig nyitott fiókjából előmászott egy fürge, szürke egér, bámulatos biztonsággal lekúszott a tágra nyitott ajtón, majd nesztelenül végigsietett a szobán, a pálma előtt óvatosan körülnézett, utána kötéltáncos módján, villámgyorsasággal a dézsa tetején termett, innen a pálma törzsén folytatta útját, ezután az egyik levélen, mint egy széles tenyéren, hátsó lábára ülve megpihent.

Engem, őszintén szólva, a hideg rázott. Az egereket nagyon kedves állatoknak tartom, de azért nem szívesen lakom velük egy szobában. Keserű emlékeim vannak róluk. Első elemista koromban, amikor felvettem télikabátomat, egy kis egér úgy száguldozott kabátom ujjában, mint a láthatatlan elektromos áram. El lehet képzelni, mit éreztem akkor, és milyen lármát csaptam. Persze, most is borzongtam egy kicsit, de nem lármáztam. Csöndesen megkérdeztem Miklóst, tudja-e, hogy egér a lakótársa.

— Mi az, hogy tudom — nevetett fel hangosan, hisz nevelem, nem egyszer meg is etetem.

— Figyelemreméltó kedvteléseid vannak.

— Sosem hittem — folytatta jókedvvel, hogy egy egér ilyen szelíd, hűséges tud lenni.

— Hűséges ? ... ismételtem hitetlenül a szavait, majd az egér felé fordultam, ott ült mozdulatlanul a pálmalevélen, mintha egy miniatűr macskát utánozna. Egy csöp • pet sem zavarta beszélgetésünk.

— Hiába gúnyolódsz — mosolygott Miklós, félig felemelkedett fekvőhelyén, majd könyökére támaszkodva elbeszélte az egér történetét, ahogy felesége két héttel ezelőtt elmondta neki.

Az úgy volt, hogy felesége közel háromhónapi hallgatás után, két héttel ezelőtt váratlanul megjelent a szövetkezetben. Egyenesen lakása felé tartott, de szobáját 'zárva találta. Elment hát az elnökhöz, megmondta neki, hogy kicsoda, és kérte, hogy kerítse elő Miklóst. Az elnök igen szolgálatkésznek mutatkozott, nyomban intézkedett, hogy kutassanak utána a határban, a-z asszonyt pedig leültette és próbált vele egyről-másról elbeszélgetni. Többek között férje munkáját magasztalta és dicsérte kifogástalan viselkedését is. Mindez azonban nem használt. Az asszony rideg, barátságtalan és hallgatag maradt. Az elnök, miután látta, hogy minden igyekezete, amely megnyerésére irányul, kudarcra van ítélve, nem kísérletezett tovább, hanem azzal az

ürüggyel adta át neki Miklós szobájának a kulcsát, hogy pihenje ki az út fáradalmait. Az asszony kapva kapott a kulcson, összeszedte a holmiját és elköszönt.

Amint az asszony eltávozott a szövetkezeti irodából, Miklós megérkezett. Az elnök beszámolt tapasztalatairól. Miklóst ez a viselkedés annyira felbosszantotta, hogy elhatározta, nem megy utána, megváratja egy kicsit. Jó lesz úgy is, ha délben találkoznak. Ha kibírta egy negyed évig a távollétét, kibírja ezt a néhány órát is. Hadd érezze, hogy nem a világ közepe. Elhatározását nyomban tét követte, kerékpárjára ült és visszakarikázott a határba.

Szíve azonban nehéz volt, úgy érezte, mintha valami súly húzná lefelé. Fájt neki, hogy ehhez a módszerhez kellett folyamodnia, holott teste és leike minden porci- kájával vágyott utána. Látni kívánta ... de nem tehetett egyebet, makacs, konok ellenállását meg kellett törnie éppen azért, mert szíve minden dobbanásával szerette. Amellett nyugtalanította az asszony váratlan megjelenése. Mi történhetett egyszerre? Miért nem írt jövetele előtt levelet? . . . Miért nem hívta haza? .. . Mindezek olyan kérdések voltak, amelyekre nem tudott válaszolni. Azt azonban biztosan tudta, hogy asszonya azzal a határozott tervvel érkezett, hogy rábírja a szövetkezet elhagyására. .

Miklós, felesége tervében nem tévedett. Az asszony valóban azzal az eltökélt szándékkal érkezett, hogy hazavigye,.. Olyan hatásos fegyverrel rendelkezett, amelyre Miklós már nem számított. Állapotos volt. Egy hónapja, hogy az orvos ezt megállapította, de az orvos szavának sem akart hinni addig, amíg meg nem érezte testében a várva-várt gyermek jelentkezését. Amikor ez megtörtént, már biztos volt győzelmében. Megbeszélte hát szüleivel, hogy elmegy Miklósért. Ezt a hírt semmiképp sem közölheti vele levélben. Személyesen kell megmondania neki, hogy gyermekét hordja a szíve alatt. Van hát a hat hektár földnek már örököse. A rég áhított csoda biztos megpuhítja, sikerül rábírnia, hogy visszatérjen lakkozott, kényelmes otthonába. Semmi kétség, a születendő gyermek felújítja egykori kapcsolatukat és minden helyre billen. Az aszony biztos győzelme tudatában már a reggeli órákban indult útnak, hogy elérjék a legközelebbi vonatot és a déli órákban otthon lehessenek. Útközben élénken elképzelte Miklóssal való találkozását. Biztos volt benne,