Irodalmi Szemle, 1961
1961/4 - Ľubomír Smrčok: Hazafelé
„Tehát nem lesz feltűnő, ha holnap vagy holnapután elutazol ?“ „Nem, csakhogy .. „Nem utazhatnál föl? Megkeresnéd Blüh elvtársnőt és megmondod neki, hogy bizonyos ember érkezett és találkozni akar a párt felelős funkcionáriusaival. Üzenje meg, mikor és hol valósulhatna meg ez a találkozás.“ Ügy látta, hogy a név, amit nyíltan kimondott, minden bizalmatlanságot eloszlatott közöttük. Gwerk minden ellenvetés nélkül beleegyezett, hogy elutazik. Ez a nap tétlenül múlt el. Mégis sikeres nap volt. Gwerk kapcsolatba lépett a Központi Bizottsággal, két napon belül Osoha elvtársnak ide kellett jönnie. Ha valami megakadályozza az utazást, Barcovnak kell a fővárosba mennie, az éjjeli gyorssal fog utazni. A pályaudvaron az említett elvtárs várakozik majd rá. Megüzenték neki azt is, hogy hol jelentkezzék, ha a fővárosba ér. Már egészen megnyugodott. Tudta, hogy a rábízott feladatot teljesíti. Mikor eltelt a megbeszélt két nap, útrakelt ő maga. Az utasok legtöbbje szundikált, ő is az ülésnek támaszkodott s a kerekek szabályos ritmusa elaltatta. Arra ébredt föl, hogy valaki megrázta a vállát. A kalauz állt fölötte ... „Kérem az igazolványt!“ Szinte megdermedt az ijedtségtől. Milyen igazolványt akar tőle a kalauz? Aztán végigtekintett saját magán és a kalauzon is. Akkor vette észre, hogy ruhája, csizmája tévesztette meg őt. Azt hitte róla, hogy ő is vasutas. „Hol is vennék rezsi jegyet... egész jegyem van, itt ni!“ „Bocsánat“ — tisztelgett a kalauz és továbbment. Bratislavában a pályaudvari kijáratnál várta őt Osoha. Récsén szállásolták el. X Néhány nap múlva új szállásra vezették Barcovot. Házigazdája a rádió alkalmazottja volt. A vegytinta elkészítésének és használatának s a rejtjelek megfejtésének titkaiba kellett avatnia őt. Több illegális pártmunkással találkozott nála. A viszontlátás nagyon szívélyes és örömteljes volt. Rengeteget faggatták őt a Moszkvában élő elvtársak felől. Elégedetten hallották a hírt, hogy mindannyian egészségesek, hogy kapcsolatokat keresnek és szervezkednek, hogy segítségére legyenek a földalatti mozgalomnak. A legfontosabb még mindig hátra volt: Prágával kellett kapcsolatot teremteni, hivatott kezekbe kellett juttatni a titkos írás kulcsát, a hullámhosszot, az adás és vétel idejét és a rádiókódexeket. Ám a tömeges letartóztatások után nem volt könnyű létrehozni ezt a kapcsolatot. Prágában ott volt Ďuris elvtárs, ám a többiek azt tanácsolták, várják meg, míg ő maga jön el Szlovákiába. Addig Barcovnak is otthon kellett maradnia. Végülis teljesítenie kellett küldetését. Bracov utasítást adott, hogy egyik csizmáját vigyék el egy ismerős vargához, aki maga is párttag volt. Ennek szét kellett szednie a csizma sarkát s az egyes bőrdarabokat visszaszolgáltatni. A varga eleget tett a megrendelésnek. A csizma sarkán nem talált semmi érdekeset, de megjegyezte, hogy a lábbeli orosz gyártmány és a legjobb bagariabőrből készült. Ezek után a hozzáértő számára már kicsiség volt kiszedni a köröm nagyságú mikrofilmet. X Három hónap múlt el azóta ... Közben sok minden történt. Leginkább talán azt kell feljegyezni, hogy egy ember, akiről máig sem tudni, ki volt, Zólyomban leitta magát és kifecsegett olyasmit is, ami megsem esett. Blažovskýnét letartóztatták, az öreg Tomkát és a selmeci Paškát is. Barcovra hatósági körözőlevelet bocsáj- tottak és vérdíjat tűztek ki fejére. A körözőlevelet megküldték minden szlovákiai csendőrparancsnokságra és a Gestapónak is Cseh- és Morvaországba. Ezalatt megvalósult a Ďuris elvtárssal tervezett találkozás is, akinek átadták a rejtjelek kulcsát és a többi kelléket. Szlovákiában három titkos leadó létesült és Moszkvától Prágáig egy titkos út és futár- szolgálat épült ki. Ezen az úton később más elvtársak is bejutottak a megszállt országba. Egyelőre nem sikerült semmiképp hírt küldeni Moszkvába. Azért a Ďuriš elvtárssal való megbeszélés után úgy döntöttek, hogy Barcov visszamegy Moszkvába jelentést tenni és új utasításokat kér. Csakhogy ez már egy másik történet magvát képezi. Bábi Tibor fordítása
