Irodalmi Szemle, 1961

1961/4 - Szőke József: Történetek a tó partjáról

aki komolyan vette a játékot és az ellenfelet. Most megcsaltan áll és bömböl és az anyja felé indul.

Az asszony közben már elkészítette az ebédet, kicsi műanyag tányérokat rak a tiszta fűre és beléjük párolgó ételt önt. Csendesen telepednek hozzá.

— Jó étvágyat! — köszönök rájuk.

— Köszönjük.

— Mi jó az ebéd?

— Hallelevs.

— Maguk fogták?

— A férjem este meg reggel. Ha parancsol adok magának is. Van bőven!

Elfogadom az invitálást és közben azt magyarázom, hogy csupán kíváncsiságból kóstolom meg, mert még soha életemben paprika nélkül nem ettem hallevest.

— Paprikával? — kérdi az asszony és olyan csodálkozó arcot vág, mintha éppenséggel a holdról pottyantam volna elibe.

— igen.

— Maga magyar?

— Az vagyok, — mondom és az egész csodálkozó családnak elmagyarázom, hogy akkor jó a halleves, ha minél többfajta halból és minél több jó erős, vérmesen piros paprikával készül.

Egy ideig csendesen kanalazzuk az ételt.

— Hát maguk brünniek? — kérdem.

— Dehogy. Prachaticéről jöttünk.

— Zavartan bemutatkozunk s megtudom, hogy Jarovský lakatossal és családjával hozott össze a szerencse.

— A sátor a sajátjuk?