Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - NYELVMŰVELÉS - Käfer István: Szóképek, főként a megszemélyesítések Rácz Olivér költői nyelvében
Es miért van az, ha szépet akarsz írni, ezt írod: hulló falomb, virág, varázslat, tenger, s nem írhatod le soha gondtalan: ember. RÁCZ OLIVÉR nyelvműveié. A szóképek, főként a megszemélyesítések Rácz Olivér költői nyelvében* Nem véletlen, hogy Rácz Olivér költői nyelvét és költészetét a szóképeken, elsősorban a megszemélyesítéseken keresztül vizsgáljuk, és nem véletlenül választottuk dolgozatunk mottójául a költőnek éppen a fenti sorait. Az alább bemutatott anyagból teljes biztonsággal megállapítható, hogy Rácz költői nyelvére a szóképek használata a legjellemzőbb és szóképeinek legnagyobb része a megszemélyesítés vagy annak valamelyik formája. A bizonyító nyelvi anyag mellett igazolja állításunkat a mottó is, amelyben maga a költő ismeri el, fejezi ki versben ugyanazt, amit mi költészetéről, költői kifejezésmódjáról, azaz nyelvéről mondunk. * * * 1. J. SOLTÉSZ KATALIN kitűnő tanulmányában hangsúlyozza, hogy „egy-egy költő hasonlat- és metaforakincsének vizsgálata utat nyit a költő szemléletvilágának megismeréséhez.“ (A hasonlat és a megszemélyesítés Babits Mihály fiatalkori verseiben, Magyar Nyelvőr, 1959, 2. sz. 179. old.) A hasonlatok szerepét és azokon keresztül OZSVALD ÄRPÄD költői nyelvét előző munkáinkban igyekeztünk megvilágítani, és röviden sort kerítettünk a hasonlat magyarázatára is. Ugyanezt tesszük most a szóképekkel, illetőleg a megszemélyesítéssel kapcsolatban. ■ A szóképeket a múltban is és ma is szokás összevont hasonlatoknak nevezni, ez azonban sohasem pontos, teljes, sőt sokszor helytelen meghatározás is. A hasonlatok és a szóképek közös tulajdonsága, hogy mindkettőben két fogalom szerepel. Attól függően, hogy a költő milyen módon kapcsolja össze a két fogalmat: lehet szó hasonlatról vagy szóképről. Válla felett mint nesztelen futár a hold suhan gyémántsínen felém. (Nő a nyitott ajtóban) A két fogalom: a hold és a nesztelen futár itt olyan kapcsolatban van, hogy a költő a holdat nesztelen futárhoz hasonlítja. A következő idézetben a hasonlítást már nem fejezi ki nyelvi jellel (mint, stb.): a holdkaréj — testetlen, néma csónak utasra vár, engem vár, azt hiszem. (A Csermely patak partján), de még érezzük és értjük, hogy a hold nem azonos a testetlen, néma csónak-kai, hanem csak hasonló hozzá. Ez a költői kifejezésmód a teljes metafora. Ezt a teljes szóképet a hasonlattól az különbözteti meg, hogy a két fogalom már egységes képet alkot hasonlóság alapján. Az előző idézetben szereplő gyémántsín, amely nem más, mint a holdsugár, még tömörebb. A két gondolat közül csak a gyémántsínt nevezi meg a költő. A holdsugarat nem gyémántsínhez hasonlítja, hanem teljesen összekapcsolja a két fogalmat, és a gyémántsínt azonosítja a holdsugárral. A hasonlatosság, illetve azonosság felfogását és megértését az olvasóra bízza a költő; az olvasónak kell megértenie, hogy itt a holdsugár nem hasonlít a gyémántsínre, hanem a gyémántsín maga a holdsugár. A képalkotásnak ezt*a módját egyszerű metaforának szokás nevezni. Stílushatása abból adódik, hogy a két összekapcsolt — legtöbbször távoli gondolat egymás mellé állítása és azonosságuk felismerése megmozgatja az olvasó képzeletét: a költő a szóképek segítségével legelrejtettebb gondolatait is kifejezheti, éppen mivel a távoli fogalmak összekapcsolására is van lehetősége: a megzörrenő lombokon a vérző napfény gyújt tüzet (Ha halk lován az ősz üget) — mondja, és a vérző napfény tűzgyújtása az alkonyt jelenti. 2. Metaforából keletkezett szókép a megszemélyesítés is, sőt nevezhetnénk a metafora egyik változatának, többen pedig egyenesen a leghatásosabb metaforának tartják. „A megszemélyesítés (personificatio) a metafora egyik válfaja, származéka, olyan szókép, amely elvont dolgokat, természeti jelenségeket, élettelen tárgyakat élőként mutat be, az élőkre jellemző tulajdonságokkal ruház fel, illetve növényeknek, állatoknak is emberi érzést, cselekvést tulajdonít.“ (Fábián—Szatmári—Terestyéni: A magyar stilisztika vázlata, 98. old.) *Az írások mérlegén — stilisztikai szempon- ból című tanulmány II. része. Az I. rész (Ozsvald Árpád hasonlatai) első számunkban jelent meg. Käfer István:
